Lázasan védett, majd rátört a halálfélelem

Hétfőn még a nevetés, a nők, a futball, a divat játszották a főszerepet az életében. Aztán jött a kedd reggel, amikor eluralkodott rajta a félelem, és hirtelen olyan kifejezések bukkantak elő, mint szívultrahang, infarktusgyanú, halálfélelem. Hegedűs Lajos, a Siófok kapusa élte át mindezt a hét elején. A legutóbbi fordulóban Győrben, ahol a Siófok 4–1-re kapott ki a bombaformában lévő ETO-tól, már lázasan állt a kapuban, aztán a hétvégén pihent, a hétfői tréninget kihagyta, kedden reggel pedig olyan rosszul lett, hogy a barátnője azonnal kórházba vitte.

Azóta is ott van, s vár arra, hogy kiengedjék, s hogy edzésbe, no meg a kapuba állhasson…

Megijesztette a közvéleményt: infarktusgyanúról írtak önnel kapcsolatban.

Képzelheti, hogy én milyen félelemben éltem meg ezeket a pillanatokat – mondta Hegedűs Lajos. – Kedd reggel hét órakor ébredtem föl, és úgy szúrt a szívem, a mellkasom, hogy azt hittem, menten belehalok.

Felhívtam a barátnőmet, és csak annyit mondtam neki, azonnal vigyen kórházba, mert nagy a baj.

Volt ennek bármiféle előzménye?

Nem. Makkegészséges voltam mindig is, igaz, húszévesen még igencsak ritkán szokták az embert betegségek gyötörni. Ám szombaton Győrött már éreztem, valami nem stimmel. A meccs előtt fájt a fejem, a találkozó végére pedig rázott a hideg. Amikor a lefújás után bementem az öltözőbe, kértem egy lázmérőt a gyúrótól, és az 38.6ot mutatott. Úgy tűnik, így védtem végig a kilencven percet.

És mi történt aztán?

Kaptam gyógyszert, és hazamentem. Otthon sokkal jobban voltam, a lázam is lement, talán csak a tompa fejfájás jelezte, hogy nem gyógyultam meg teljesen. Vasárnap nem volt semmi gond, de hétfőn azt mondtam a csapatorvosnak és az edzőmnek, kihagynám a tréninget, hogy kedden már százszázalékos állapotban lehessek. Így is történt. Azt tudnia kell, hogy Budapesten élek, de Siófokon négy csapattársammal bérelünk egy családi házat, igazán remek hely, szeretjük valamenynyien, mindenkinek van külön szobája, jól elvagyunk ott. Szóval ebben a házban feküdtem le hétfőn, és kedden az ébredés után jött az iszonyú, számomra eddig ismeretlen fájdalom.

Halálfélelme volt?

Próbáltam elhessegetni magamtól minden rossz gondolatot, de átvillant az agyamon az a rengeteg tragédia, amely az utóbbi években történt a pályán vagy azon kívül fiatal futballistákkal. Szinte szuggeráltam magam, hogy távol tartsam a rémisztő gondolatokat. A kórházba eljött a csapatorvosunk is, ő bevitt az ambulanciára, ahol azonnal EKG-t csináltak nekem, és a nyelvem alá tettek egy roppant erős szívgyógyszert. Szerencsére nem mutatott semmilyen elváltozást a műszer. Haza azonban nem engedtek, és azóta is állandóan vizsgálgatnak. Most éppen a második szívultrahangra várok.

És mit mondanak az orvosok, mi a baja?

Szerdán annyit mondott az egyik orvos, hogy a vérképem nagyon rossz, az egyik eredmény csaknem háromszorosa a normálisnak. Olyasmit hallottam, hogy mellhártyagyulladásom van, ez okozhatta a szúrást és a mellkasi fájdalmat.

Az igaz, hogy szombaton védeni akart a Zalaegerszeg ellen?

Igen. Szerdán még úgy volt, hogy hazaengednek, és saját felelősségemre védhetek a hét végén. Aztán csütörtökre megváltozott mindez, az orvos kerek perec kijelentette, szó sincs hazamenetelről és sportolásról. Most is újabb vizsgálatok várnak rám, és ha nincs komplikáció, akkor pénteken talán elhagyhatom a kórházat, s kedden újra edzésbe állhatok. Ez pedig azt jelentené, hogy éppen a saját csapatom, az MTK ellen térhetek vissza.

Merthogy a kék-fehérek játékosa, és csak kölcsönben szerepel Siófokon. Ne vegye túlzott dicséretnek, de önt tartom az egyik legtehetségesebb magyar kapusnak. Nem keresték sehonnan?

doggá tesz, hogy tagja vagyok az utánpótlás-válogatott keretének. Csak ezen a rosszulléten legyek túl egyszer…