Büntették a Falcót

Öt meccsből négy vereség – ezt a szégyent még csak vizionálni is eretnekségnek számított a vasi megyeszékhelyen, ennek megfelelően olyan elszántsággal készülődött a Falco az Albacomp elleni mérkőzésére, mintha ezen az összecsapáson állt vagy bukott volna a rájátszásba jutása. Pedig az már fordulókkal ezelőtt megvolt, de azóta mintha homokszem került volna az addig jószerével hibátlanul működő gépezet fogaskerekei közé. Egy újabb „zakó” – öt összecsapásból a negyedik – után már senki sem moshatta volna le Kálmán Lászlóékról, hogy biztos alapszakasz-elsőségük birtokában immár félvállról veszik a mérkőzéseket.

Ahogy elkezdte a meccset a vasi sztárgárda, az szertefoszlatott mindenféle, esetleges bundázásra irányuló sanda gyanút. Első hat akcióját kosárral fejezte be az éllovas – ebből hármat Arnas Kazlauskas révén triplával –, és 9–14-nél Peresztegi Nagy Ákosnak időkéréssel kellett gátat vetnie a fekete-sárga cunaminak.

Jobban nem is sikerülhetett volna: másfél perccel később már 14–14 volt az állás! Az első hét hazai pontot szerző Velibor Radovics mellé Chad McClendon is felzárkózott, majd némi libikókázást követően Simon Balázs és Bencze Zoltán vezérletével állva hagyta egyre motiválatlanabbnak tetsző ellenfelét az Albacomp!

Kálmánnak nem ment, a bírók túlságosan is megfújták a hazai pályát, McClendon megtáltosodott – ez a három körülmény együtt túl sok volt a vendégeknek.

Mint már oly sokszor, ezúttal is Jara Rubin Doyne lehelt életet társaiba. A filigrán amerikai kívülről-belülről ontotta a kosarakat, egészen 40–38-ig hozta fel a „sólymokat”. Bejött Lamont Boozer – már első megmozdulásával bizonyította, hogy a névrokonságon kívül semmi köze Carlos Boozerhez, a Utah Jazz világklasszisához –, aztán Kálmán is magára talált, villámgyorsan betermelt nyolc pontot, és egyenlített (43–43). Cory Bradford hisztizett, kapott is egy technikait, ám aztán egy 8–0-s szériával mégiscsak egypontos hazai előnyt mutatott a nagyszünetben az eredményjelző.

Fordulás után eszeveszett rohanás kezdődött, amelyből egy darabig a hazaiak jöttek ki jobban. Tombolt a lelátó, megjött az erősítés is a Fehérvár–Nyíregyháza futballmeccsről, szép lassan az idény egyik legjobb összecsapása kerekedett a találkozóból. Itt Simon, ott Doyne parádézott, aztán túlpörögtek a szombathelyiek, Radovics meg egymaga több büntetőt dobott, mint az egész Falco, és 81–71nél először volt meg a „közte tíz”. De jött Kazlauskas meg az ő triplái, és 83–79-cel zárult a harmadik etap. A más dimenzióban kosarazó litván beküldte hetedik és nyolcadik hármasát, de Kálmánt minden következmény nélkül letaglózták, Radovics viszont menetrendszerűen kapta a büntetődobásokat. Leírhatatlan izgalmak közepette zajlott a véghajrá, Doyne 1:44-gyel a lefújás előtt kiegyenlített (98–98), ám Soós Gábor triplájával és ziccerével megnyerte a meccset az Albacompnak.