A „hülyegyerek” ünnepe

„Nem ő a valaha volt legjobb angol játékos, de ennyi átéléssel, szenvedéllyel és felelősségtudattal senki sem szolgálta Angliát.”

A The Guardian elemző cikkének állítása megmutatja, mekkora utat tett meg David Beckham a The Sun 1998-as „Tíz hős és egy hülyegyerek” szalagcíme óta. Az évtizede még a médiában a franciaországi bukás miatt utált középpályást (aki szerint egyébként csak az újságírók utálták, a szurkolók nem, ahogyan erről az egyik magazinnak beszélt: „Utána két évig, amikor mentem szögletet rúgni, a közönség talpra szökkent, ünnepelt, skandálta a nevemet. Hihetetlen volt ez a támogatás. Ez a világot jelentette. A pályán mindent könnyebb volt elviselni.”) napjainkban mindenki visszaköveteltevisszaköveteli a válogatottba, és nem csupán azért, hogy ötödik angol játékosként meglegyen neki a századik válogatottság.

„Bevallom, két éve még abban sem hittem, hogy a kilencvenöt összejön – ismerte el Beckham, akit a világbajnoki kudarc után 11 hónapig mellőzött Steve McClaren szövetségi kapitány. – Tavaly óta meg a százban nem bíztam. Most a lehetőség megvan, élnem kell vele, de mielőtt bárki is azt hinné, hogy az egész csak a századik válogatottság miatt fontos, mert utána visszavonulok, ki kell ábrándítanom. Ez a meccs azt jelenti számomra, hogy megint az országomat képviselhetem, és jól kell játszanom érte. Távolabbi célom a 2010-es világbajnokság, szeretnék ott lenni, és ezért mindent megteszek.”

Nehéz megmondani, hogy ott lesz-e, de ha már eljutott a századik fellépéséig, a dél-afrikai túra sem reménytelen. Elég, ha csak azt említjük, hogy Fabio Capello hívta meg a keretbe, akivel a Real Madridnál nem ápoltak túl jó viszonyt egymással. A Los Angeles Galaxyvel kötött szerződése után például az olasz edző többször kihagyta a csapatból. „Most viszont kezet ráztunk egymással – mondta Beckham. – Jó volt újra látni, mert legutóbb akkor találkoztunk, amikor a bajnoki címet ünnepeltük a Bernabéuban. Lehet, hogy nem hiszik el, mert azt gondolják, csak az udvariasság beszél belőlem, de Capello a legjobb megoldás az angol válogatott élére. Ő az, aki tényleg tudja, hogyan lehet kihozni a legjobbat a játékosokból.”

Azért arra kíváncsiak lennénk, mit mondott volna Beckham, ha Capello kedvezőtlen jelentést kap asszisztensétől, Franco Baldinitől, aki a helyszínen tekintette meg a Los Angeles Galaxy–Dallas mérkőzést, és Capello csak az ő jelentése után küldött meghívott a középpályásnak. Baldini csak annyit mondott a beszámolóját firtatóknak, hogy ha nem látta volna fittnek Beckhamet, Capello biztosan nem számít rá a keretben…

Capello egyébként már az ötödik szövetségi kapitány, akinek keretében ott van a manapság már nem csupán (vagy elsősorban nem?) futballistaként, hanem szórakoz tatóipari termékként is ismert Becks. Korábban Glenn Hoddle, Kevin Keegan, Sven-Göran Eriksson és Steve McClaren is számított a szolgálataira, és ezzel a századosok közül holtversenyben ő az, aki a legtöbb trénert szolgálta. Mellette Peter Shilton dolgozott még öt kapitánnyal (Alf Ramsey, Joe Mercer, Don Revie, Ron Greenwood, Bobby Robson), Bobby Moore-nak és Bobby Charltonnak kettő jutott (Walter Winterbottom, Alf Ramsey), míg Billy Wrightnak az összes meghívót Walter Winterbottom postázta.

Abban viszont mindenkitől különbözni fog Beckham, hogy biztosan nem csapatkapitányként ünnepli a centenáriumot, Capello ugyanis Rio Ferdinandnak adja a karszalagot Svájc ellen. Eredetileg mindenki John Terryt emlegette új csapatkapitányként (a McClaren-éra végén ő volt a kiválasztott, és Capello rotációs rendszerében is ő jött volna Steven Gerrard után), a Chelsea vezére viszont azt nyilatkozta, ha rajta múlik, Párizsban Becks vezetésével vonulnak ki a „háromoroszlánosok” a Stade de France gyepére. Nem rajta múlt, hanem Capellón. Ahogyan az is, hogy Beckham eljut-e a 2010-es világbajnokságra.