Az edzők csatáznak

Több ezer szurkoló kíséri el a zöld-fehéreket Szolnokra, ennek ellenére nincs könnyű helyzetben Csank János vezetőedző, a hazaiakat ugyanis a kiemelt prémium is motiválja. A hatalmas tét mellett a két szakvezető is presztízsmérkőzést vív egymással.

„Első NB I/B-s gólomat éppen Csank Jánosnak fejeltem – emlékezett mosolyogva Vígh Tibor, a Szolnok vezetőedzője. – Ezerkilencszázhetven nyarán megyei gólkirályként kerültem Jászberényből az NB I-ből kieső Egerhez, az Ózd kapuját akkor János védte, és az őszi bajnokinkat úgy nyertük meg kettő nullára, hogy első gólunknál a tizenhatos vonaláról fejeltem a hosszú sarokba a labdát. A következő évben aztán már a mi kapunkat őrizte Csank János, és attól kezdve jó néhány éven keresztül játékosként, majd edzőként is együtt dolgoztunk.”

Nem sikertelenül: a Csank János, Vígh Tibor duó Békéscsabán kupagyőztes csapatot épített, a lilák 1988-ban a Bp. Honvédot győzték le a döntőben – milyen a futballélet, a finálét Szolnokon, a Tiszaligeti Stadionban rendezték…

„Az őszi, Fradi elleni Üllői úti siker nagy lökést adott, ekkor hitték el igazán a játékosok, hogy van értelme a kemény fizikai munkának, a sok futásnak – tért át a vasárnapi meccsre Vígh Tibor. – Attól kezdve nem kellett senkit sem győzködnöm az edzéseken. Bár az első helyen állunk, tisztában vagyunk vele, elsősorban nem a tudásunknak köszönhetjük sikereinket. Fizikailag jó állapotban vannak a játékosok, morálisan erősek, és szerepel nálunk két kiemelkedő képességű támadó, akik jó százalékban értékesítik a helyzeteket. Vallom: egy edző három dologért felelős a csapatnál: a morálért, az erőnlétért és az együttes védekezéséért. Többször játszottunk rosszul, nem sikerült a formaidőzítésünk például a Tuzsér vagy a Mezőkövesd ellen, de megtanultunk gyengébb teljesítménnyel is nyerni. A Fradi egyenesbe jött, igazolásai jól sikerültek a télen, erősebb az állománya, mint volt az ősszel, de… A győzelmi kényszer a fővárosiakat nyomja, nyerniük kell ahhoz, hogy növeljék esélyeiket, nem játszhatnak kivárásra. Ha nem hibázunk, ha képesek vagyunk a szabadrúgások és a szögletek kivédekezésére, nem lehet baj.”

Noha a Ferencváros eddig hibátlanul teljesít a tavasszal, és az őszi idény 11. fordulójától sorozatban kilenc győztesen megvívott bajnokiján 21–4-es gólkülönbséget produkált, Csank János korántsem elégedett. Olyannyira nem, hogy a zöld-fehérek vezetőedzője a Vác-Újbuda elleni sikert követően szerkezeti és személyi változásokat helyezett kilátásba. A Sheffield United elleni hétközi barátságos mérkőzésen a Ferencváros klub három védővel állt fel, azonban valószínűleg ez csupán egyszeri kísérlet volt.

„A változásokat komolyan gondoltam – mondta Csank János. – Az utóbbi hetekben ugyanis többen gyengébb teljesítményt nyújtottak, de arra a következtetésre jutottam, még várok, és nem nyúlok bele a kezdőcsapat összetételébe. Kissé tartok a vasárnapi mérkőzéstől, de nem jobban, mint a többi bajnokitól. Zavaró lehet ugyanakkor a szolnoki pálya talaja, amely borzasztó állapotban van, és bár mindkét csapat játékosainak a dolgát megnehezítheti, a miénket vélhetően jobban.”

A Ferencváros számára létfontosságú mérkőzés előtt a 61 esztendős szakembernek azért volt kedve némi nosztalgiázásra is, hiszen máig nem feledte a Vígh Tibortól kapott gólt, és bár ma már csak mosolyog a történteken, 1970-ben ez korántsem volt így.

„A harmincméteres kapáslövés messze elkerülte volna a kapunkat, ám balszerencsémre Vígh Tibor ott állt a tizenhatos vonalánál, és belefejelt a labdába, amely a fejem fölött behullott a kapuba. Az esetnél megsérültem, mert nekiestem a kapufának. Remélem, vasárnap hasonló jelenet nem lesz a kapunknál.”