Még az UEFA-kupa is veszélybe került

Amikor a korábban öt évig a Barcelonát szolgáló Luís Figo először játszott a Real Madriddal a Camp Nouban, a régi kedvenc árulásán felháborodó hazai szurkolók oly átható füttykoncerttel fogadták, hogy a hangorkán szakemberek kimutatása szerint elérte a repülőgép felszállásával járó zajszintet. Nem tudni, vasárnap délután a San Siróban elhelyeztek-e megfelelő műszereket, de megkockáztatjuk, a stadionba kilátogató hatvanezer ember közös füttye ezúttal is állta volna a próbát a repülő zúgásával.

Az elégedetlenség azonban most nem egy játékosnak, hanem az egész csapatnak szólt. A Milan olyan ötlettelenül, olyan fásultan, olyan gyengén és olyan lélektelenül futballozott az Atalanta elleni bajnoki első félidejében, hogy a vendégek szünetre kialakított kétgólos előnyét minimum megérdemeltnek kell neveznünk. A második félidőben mutatott teljesítményben már felfedezhetők voltak a javulás jelei, a fordulás után a milánói gárda a mélypontról felküzdötte magát a középszerűség szintjére – kérdés, hogy ezt a Milan esetében érdemnek tekinthetjük-e... A korábban egy Atalanta-támadásnál Adriano Ferreira Pinto által megalázó módon hintába ültetett Paolo Maldini a 85. percben aztán a „semmiből” gólt fejelt, és ezzel visszahozta együttese reményeit. Sőt a 90. percben egyenlíthetett volna a Milan, az utolsó szalmaszál azonban kicsúszott Andrea Pirlo kezéből: a ragyogó rúgótechnikájú középpályás a Massimo Ambrosini elleni szabálytalanságért megítélt tizenegyest határozatlanul lőtte el, a labdát Ferdinando Coppola kapus gond nélkül védte.

A BL-címvédő idei pocsék hazai formáját mi sem szemlélteti jobban, mint az a meghökkentő statisztika, hogy a bajnokságban az eddig megszerezhető 45 pontból 19nél nem tudott többet összeszedni a San Siróban. Ha pedig az egész idényt jellemző gyatra, de legalábbis ingadozó formát és a korábban híresen egységes csapat fokozatos szétesését nézzük, túlzás nélkül megállapíthatjuk: a Milan háza táján óriási változásokra lesz szükség a nyáron.

A sérült Kaká távollétében igazi vezér nélkül maradt, és az utóbbi időszakban újabb hullámvölgybe kerülő együttes számára az Atalantától elszenvedett vereség sötét jövőt vetít előre.

A Milan a kudarccal visszacsúszott a hatodik helyre – megelőzte a Fiorentinát legyőző Udinese –, és csak azért nem a hetedikre, mert a gólkülönbsége jobb a Sampdoriáénál. És ne felejtsük el: a hetedik helyről már nemcsak a Bajnokok Ligájában, az UEFAkupában sem lehet elindulni...