Játék határok nélkül

„Kicsit félek. Cristiano Ronaldo a külföldi mérkőzéseinken nem mindig mutat jó formát” – mondta a római kirándulás előtt Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere. Az aggodalom talán érthető volt, hiszen a támadó az MU-ban szerzett nemzetközi kupagóljai közül mindössze hármat lőtt az Old Traffordtól távol (kettőt Kijevben, egyet Lisszabonban a Sportingnak), a többit hazai közönség előtt szerezte. Ugyanakkor optimizmusra adhatott okot, hogy a portugál 2007. április 10-ig csak egy gólt szerzett az európai színpadon (azt éppenséggel a Debrecennek lőtte), azóta viszont tíz fellépésen kilenc gól volt a mérlege.

Arra viszont senki sem számított, hogy a Roma vendégeként olyan gálaelőadással rukkol ki, hogy a brit címlapok az ő (és ne legyünk igazságtalanok, néhol Wayne Rooney) dicsőségét zengik. Már csak azért sem, mert a United korábban a BL-ben (tehát az 1992–93-as szezon óta) korábban mindössze három meccset tudott nyerni idegenben az egyenes kieséses szakaszban, a csoportkör után: a Juventus (1998–1999, elődöntő, 3–2), a Deportivo La Coruna (2001–2002, negyeddöntő, 2–0) és a Lille (2006–2007, nyolcaddöntő, 1–0) otthonában, másutt sehol.

Vendégként lejátszott meccsei több mint hatvan százalékát elveszítette, ennél rosszabb mutatója (71.4 százalék) csak a Real Madridnak van, amely a Manchester United és a Barcelona kivételével a kieséses fázisban senkit sem győzött le idegenben.

Ehhez képest íme néhány szemelvény a szerdai brit lapokból: „Rakéta Ron romba döntötte Rómát” (Express), „Jött, látott, győzött” (Mirror), „Rooman hódítók” (The Sun), „Róma, édes Róma” (Star), „Fehér forróság” (Mail). Ha esetleg eddig nem tudta volna valaki az eredményt, ezekből sejtheti: nyert a Manchester United, és 2–0-s sikerére alapozva készülhet az elődöntőre. Már csak azért is, mert az első mérkőzésen aratott 2–0-s idegenbeli győzelem után még egyetlen csapat sem esett ki a Bajnokok Ligájából.

A győzelemhez a kezdő lökést Cristiano Ronaldo adta meg egy hihetetlen bólintással, amit ő igyekezett ugyan a „Jó fejes volt”, illetve a „Most már tényleg van esélyünk megnyerni a sorozatot” mondattal

bagatellizálni, a szakemberek azonban nem elégedtek meg ennyivel.

„Mindenkit meglepett, ahogyan felugrott, és nekiment a védőknek. Szerintem nem hitték el, hogy keresztülverekszi magát. Középcsatárhoz méltó fejes volt, mintha magamat láttam volna” – méltatta legjobb formában lévő játékosát Ferguson. Mielőtt mosolyognánk, azért jegyezzük meg, hogy a szakvezető játékosként 327 bajnokin 167 gólt szerzett, neki aligha szükséges elmagyarázni, hogyan kell magát feltalálnia egy labdarúgónak a kapu előtt. Persze a portugállal kapcsolatban a világ legjobbja titulus is vissza-visszatérő dilemma – kedd este is megkerülhetetlen volt.

„Két-három év múlva ez már nem lesz kérdés – reagált rá Ferguson. – Ahogyan egyre többet játszik Európában, úgy lesz egyre inkább szem előtt. Anglia már megismerte, és hamarosan nem lesz olyan ember a világon, aki ne hallott volna róla.”

Akadnak persze, akik nem várják ki, hogy leteljen a Ferguson által jövendölt kéthárom év, hanem már most mindenkinél többre taksálják Cristiano Ronaldót.

„Szerintem már most a többiek fölött áll, és ha ilyen ritmusban ontja a gólokat, ilyen formában futballozik, akkor mindenkinek megmutatja, hogy ő a legjobb – véli például Johan Cruyff, a világ első háromszoros aranylabdása. – Jobb, mint George Best és Denis Law, pedig ők a United történetének briliáns játékosai voltak. Ronaldo még mindig csak huszonhárom éves, és látva a fejlődési ütemét, még jobb lesz, és még több díjat nyer csapatával. Legfeljebb egyvalamiben van hiányérzetem vele kapcsolatban. Nagyszerű gólokat szerez, pazar szabadrúgásokat lő, de ahhoz, hogy tényleg komplett támadóként tekinthessek rá, jóval több gólpasszt kellene adnia.”

Johan király utolsó gondolatába kapaszkodva azt is rögzíthetjük, lenne kiket gólpaszszokkal tömnie a portugálnak, hiszen két kiváló szárnysegédje van, legalábbis ami a góllövést illeti. Mert a valóságban Wayne Rooney és Carlos Tévez is előrébb futballozik nála, csak éppen a góllövésben mindkettőnek jelentős a lemaradása. A portugál 36 gólnál jár ebben a szezonban, az angol és az argentin csatár pedig egyaránt 16-nál. A trió 68 gólt szerzett a Manchester United által 47 meccsen öszszehozott 95-ből, ami az össztermés több mint 71 százalékét jelenti. A 47 mérkőzésből csak 13 ért véget úgy, hogy egyikük sem talált a kapuba, de ezek közül nyolc is olyan volt, amelyen legfeljebb egyikük lépett pályára (hatszor Tévez, egyszer Rooney, egyszer pedig egyikük sem). Talán nem véletlen, hogy ebből a 13 összecsapásból mindössze négyet nem nyert meg a United.

Az elvakultabbak ilyen mutatók láttán már elkezdték nézegetni a France Football Aranylabda-listáját, és bekarikázták az 1989-es évet. Akkor fordult elő legutóbb, hogy egy csapat, a Milan adta a szavazás első három helyezettjét. Márpedig ha az idén tarol az MU, a Cristiano Ronaldo, Rooney, Tévez hármas – bár kicsi a valószínűsége – a Marco van Basten, Franco Baresi, Frank Rijkaard trió örökébe is léphet.