A szakvezető tatai szobájában valóságos dokumentumhegy, Balzsay talán még azt is kimutatta versenyzőiről, hogy hányszor merítették bele a kanalukat a levesbe az edzőtáborban töltött három hét alatt. Az edző – mint minden jó szakember – tudja, hogy a lényeg a részletekben rejtőzik.
Elégedett az edzőtáborban látottakkal?
Jobban nem is sikerülhetett volna ez a három hét, valamennyi versenyzőnk csúcsformában vagy ahhoz közeli állapotban várja az athéni selejtezőt. Különösen a fizikai állapotuk kirobbanó, akik maguk is amatőr futók, értékelni tudják az időeredményeiket.
Mégis ki a sok jó közül a legjobb?
Bacskai Balázs. Négyszáz métereket futottak egyperces pihenőkkel, Bendzsinek a harmadik négyszáza kereken egypercesre sikerült. S Varga Miklós, Szili István és a többiek is hasonló időket futnak, még a kis Bedák Pál is hetvenhárom másodpercre teljesítette az egy kört.
Persze a boksz nem atlétika…
Ez igaz, de az erőnlétnek óriási szerepe van. Szerencsére amikor felhúzzák a kesztyűt, akkor sincs gond a fiúkkal. Az eddigi négy olimpikonunkhoz – Kalucza Norbert, Varga Miklós, Káté Gyula, Szellő Imre – további négy is csatlakozhat, de kettő feltétlenül. Persze csak akkor, ha normális lesz a sorsolásunk… A 48 kilós Bedák továbbjutását biztosra veszem, a középsúlyú Szili István már Rosetóban is megérdemelte volna a kvótát, benne is bízom. De senki sem esélytelen, Bacskai formája például parádés, csakhogy ő még most erősödik bele a 69 kilóba. Ha helyén lesz a szíve, ő is kijuthat Pekingbe, miként a nehézsúlyú Darmos József vagy az 54 kilós Oltványi Dávid is.