„Henrynál jobb futballistát nem láttam még a Premier Leagueben, és szerintem ő is jobban érzi magát az angliai pályákon. Nem titok, szeretnénk megszerezni” – hangoztatta február elején Kevin Keegan, a Newcastle menedzsere, akit alighanem megmosolyogtak, amikor Thierry Henry elcsábításáról beszélt. A helyzet azonban az, hogy két hónappal a nevetségesnek tetsző nyilatkozat után igenis helyénvaló Keegan megállapítása, hogy a francia csatár igazi felségterülete nem Spanyolország, hanem Anglia.
Egyrészt azért, mert a Barcánál neki szánt feladat mintha megfojtaná a játékát – sokkal szűkebb területen játszik, mint az Arsenalban –, de ennél is nyomósabb érv, hogy Henrynak hiányzik a kislánya, Téa, aki édesanyjával együtt Angliában él. A jól értesült spanyol sajtó már dobálózik is a csapatnevekkel, állítólag a Chelsea, a Tottenham, a Manchester City, a West Ham, no meg a Newcastle is élénken érdeklődik az Arsenaltól tavaly nyáron 16.1 millió fontért négy évre szerződtetett támadó iránt. „Ha megfelelő ajánlatot tesznek érte, beszélni fogunk Henryval” – közölte egy magát megnevezni nem kívánó barcelonai informátor. Tegyük hozzá: még logikus is lenne Henry visszatérése.
Ronaldinhóval kapcsolatban is van újdonság, most éppen az, hogy ügynöke, egyben fivére szerint a labdazsonglőr – aki izomszakadása miatt ebben az idényben már aligha lép pályára – nem megy sehová, a gránátvörös-kékeknél marad. Más kérdés, hogy az elmúlt hetekben Angliában (Chelsea) és Olaszországban (Milan) is felbukkanó Roberto de Assis közhelyeket puffogtatva indokolta testvére Barcelonában maradását („Leginkább az fáj neki, hogy a nehéz pillanatokban nem segíthet szeretett csapatán”), és igazából arra a kérdésre sem adott egyértelmű választ, hogy Ronnie lejátszotta-e már utolsó meccsét a Barcában. „Erről egyelőre korai beszélni” – varrta el a szálakat Roberto de Assis.
Akárhogy is nézzük, hiába beszéltek a nagy négyes mindent elsöprő támadójátékáról, Ronaldinho, Henry, Messi, valamint Eto’o egyetlen percet sem futballozott együtt, és úgy fest, már nem is az a kérdés, mikor játszanak egymás oldalán, hanem az: a négy sztárból hányat tud megtartani a vezérkar a következő idényre.