Amatörizmus profi szinten

Az odáig rendben volt, hogy a Sopront törölték, mint egykoron az Avellino–Ascolit a totóból. Kínunkban ugyan nevettünk rajta, hogy a Soproni Liga éppen a Sopron nélkül folytatódik, ám ezen még túltette magát az ember. Igaz, az még Albániában vagy a Feröerszigeteken is furán vette volna ki magát, ha az egyik napról a másikra megfogyatkozik az élvonal mezőnye, de ezen csak az akad ki, aki az 1986-os világbajnokság első csoportmérkőzése óta nem kapcsolta be televízióját, ha magyar meccs ment. Szóval viszlát, Sopron, a tavaszszal mind a tizenöt gárda számolhat három bónuszponttal – ez idáig tiszta sor.

Hanem aztán. Tudja-e valaki, hány sárga lap után kell egy találkozót kihagyni? Három, nem? Nos, nem. Azaz: már nem. Az ősszel tudniillik még élt a 2007–2008-as versenykiírásban rögzített (!) szabály, mely szerint három figyelmeztető kártya von maga után egymeccses pihenőt, csakhogy a téli szünetben ez megváltozott: manapság már öt lapot érő szabálytalanság jelent egyet a 90 percre szóló eltiltással. A rövidet ezzel az húzta, aki volt olyan peches (vagy inkább durva) és az utolsó őszi fordulóban gyűjtötte be a harmadik sárgáját, mert így az első tavaszit kénytelen volt elmulasztani. Például a siófoki Forgács András ezért nem futballozhatott az Újpest ellen – azt persze nem feltételezzük, hogy a Balaton-partiak ezért kaptak egy hármast a Megyeri úton.

Ugyanekkor a Lázár Zsoltot hasonló okokból nélkülöző Tatabánya 2–0-s vereséget szenvedett a Vasastól (e helyütt sem vennénk a bátorságot, hogy kijelentsük: ha a fedezet bevethető, biztosan fordított eredmény születik). Emlékezetes, papíron az angyalföldi alakulat volt a vendég, gyakorlatban a Bányász: a mérkőzést a fővárosban rendezték. A szövetség ugyanis bekeményített: reflektorok hiányában nem engedélyezte, hogy a kék-fehérek odahaza fogadhassák ellenfelüket, így – jobb híján – a Szőnyi út játszottak. Hatszáz néző előtt. Állítólag lettek volna hétszáznegyvenhárman is, de hiába a nagy érdeklődés, az MLSZ nem ismert pardont, hatszáz jegy eladása után bezáratta a pénztárakat.

Kegyelem akkor sem volt, amikor a Bányász vezetői gyakorlatilg térdre borultak a döntéshozók előtt: miután nem kértek NB I-es licencet a 2008–2009-es évadra, a számukra imigyen tét nélkülivé váló öszszecsapásokat hadd vívják meg odahaza. A kiscsapatokkal előszeretettel szórakozó szövetség erre is úgy rávágta a nemet, mint Pamela Anderson a mellkisebbítő műtétre, minek következtében a Győr, a REAC és a Fehérvár is Zuglóban vizitált a Tatabányánál. Aki azt hiszi, hogy a tuti kieső berendezkedett a XIV. kerületben, téved: az MLSZ kedden engedélyezte, hogy a Bányász–Újpest bajnokinak a Fáy utca adhasson otthont. Itt jegyezzük meg, az aranyéremért küzdő lilák ezzel nem kis előnyhöz jutnak, hiszen a Szőnyi úton zárt kapuk mögött kellett volna játszaniuk, míg az Illovszky-stadionba annyi újpesti drukker caplathat ki, ahány csak akar – az idegenbeli összecsapásból így lesz már-már hazai. Két hét múlva Tatabánya–Debrecen meccs lesz, a helyszín kapcsán egyelőre csupán annyi ismert, hogy valahol Pesten…

A bajnoki cím természetesen később dől el; nem zárható ki, hogy az utolsó fordulóban. Az időpontokat elnézve nem kicsit koppant az állunk: a 29. játéknapot május 25-re tűzték ki – 24 órával korábban Magyarország–Görögország mérkőzés lesz. Hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Dehogynem! Ráadásul egy héten belül: a bajnokságot záró kört június 1-jén rendezik – egy nappal a Magyarország–Horvátország találkozót követően. Képzeljük el azt a reakciót, amikor a Hungária körútra, Újpestre, Debrecenbe, esetleg Győrbe befut egykét meghívó… Mérget nem vennénk rá, hogy Zsidai László, Tisza Tibor vagy éppen Leandro az idő tájt növeli válogatottságai számát.

Azt viszont örömmel jelentjük, hogy a 2008–2009-es versenykiírás már elkészült. Apró szépséghiba, hogy a szabályzat összeállítása előtt „elfelejtették” kikérni az érintettek, azaz a klubok véleményét – úgy fest, a döntéshozók szerint minden szép és jó. Szerintünk nem, de ez aligha izgatja az MLSZ-t.

A komédia tehát folytatódik, lehet röhögni.

Vagy sírni.