Jöhet az ötödik felvonás

„Szerda óta nem jártam póló meccsen, ideje volt már, hogy kijöjjek” – mondta egy született Vasas-drukker a Komjádi felé félúton. Példáját a szokásos számban követték: kevesebben voltak, mint a Kotor elleni mecscsen, ám a Honvéd jelenléte azért kicsalogatott annyi nézőt, hogy ezúttal is legyen hangulat. Amely aztán csak fokozódott, mert a piros-kékek úgy kezdtek, mintha az előző három mérkőzés nem is lett volna. Taktikusan. A kevésbé veszélyes Domino-játékosokat hagyták szabadon lóbálni a labdát, míg a nagy neveket szoros őrizetben tartották lehetőleg kikényszerítve néhány nem tökéletesen előkészített lövésféleséget, így a labda a kapu mögötti hirdetőtáblákon túl landolt. Persze nem mindig működött a szisztéma, illetve nem mindig tudták végrehajtani: egy alkalommal Fodor Rajmund szabadon maradt középen – be is bombázta. Tóth Márton volt a ludas ezen akciónál, aki két támadással korábban eltalálta a bal kapufát, de miután hozzá pattant vissza a labda, rögtön kiosztott egy asszisztot – Steinmetz Ádám válláról éppen kiküldtek egy bekket, így a befejezés könnyű lett. Aztán annyira belelkesedett, hogy fél perccel később is ő próbálkozott, eredménytelenül, majd a sorozat lezárásaként két méterről csúnyán fölétette a labdát fórban.

A remek védekezést bizonyította Steinmetz Barna labdalopása is – a la Kásás Tamás –, na meg Varga Dániel blokkolása Kiss Gergely lövésénél – a nagy bombázó löketének hárítása tényleg önfeláldozó cselekedet. Azért jobbára a Honvéd vezetett, főleg olyan találatokkal, mint amilyen az egyik Domino-fór végén született: az egyik fehér sapkás hiába nyúlt bele egy keresztpasszba, a kiállított védő hiába úszott már visszafelé, a kék sapkások szépen jobbra tolták az akciót, Kiss Gergő meg mesésen kilőtte a hosszú felsőt. Később is fej fej mellett haladtak a csapatok, ami a kevéssé hatékony támadójáték mellett azt is jelentette, hogy a védekezések is elbizonytalanodtak. A lejáró támadóidők, néhány véletlenszerű védés – Nagy Viktor például orral hárította Molnár Tamás közeli löketét – és a rossz passzok általánosságban is azt érzékeltették, hogy nemhogy mindkét fél sziporkázna, igazából egyik sem játszik jól. A meccs tehát nem volt magas színvonalú, ám annál izgalmasabb!

A finis ugyanis őrületesre sikerült. Akadt pillanat – például Tóth Márton gólja után, egy perccel a vége előtt –, amikor úgy tetszett, a Vasas már nem ronthatja el. A Honvéd mégsem adta föl, az egyenlítést követően Gór-Nagy Miklós őrjönghetett. Jöhetett tehát a hosszabbítás.

Annak aztán csak az első fele hozott érdemlegeset az elhatalmasodó küzdelemben: Varga Dániel két zseniális mozdulatát, aki először egy elrontott fór végén lőtt a szélről Gergely István szemei közé, aztán ugyanezt megtette középről, de sokkal messzebbről, amikor vészesen fogytak a támadóidő másodpercei… Így aztán a Honvéd hiába érte utol ellenfelét a két találat között, a Vasas irányítója kiharcolta az ötödik meccset – ahogy azt megígérte a legutóbbi felvonás után. Folytatás, pontosabban az utolsó összecsapás szerdán a Kőér utcában – biztosan nagy harc lesz!