Küzdelem, játék nélkül

A soproni szurkolók kezdeményezésének és anyagi hozzájárulásának köszönhetően a múlt héten tábla került a klubház bejárata előtti falrészre. Simon Tibor, az örök küzdő emlékére állították. Egy idézet tőle:

„Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van, és a pályán semmi sem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért, és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!”

Nemes gondolatsor. A taktikai értekezletről kilépő két szakvezetőt, Gellei Imrét és Aczél Zoltánt arról kérdeztük, valóban ilyen egyszerű-e.

„A héten az egész csapat erőt gyűjtött, emellett pedig önvizsgálatot is tartottunk – mondta a Paks vezetőedzője, Gellei Imre, miközben minden igyekezetével azon volt, hogy végre megtudja a REAC összeállítását. – Mindannyian arra jutottunk, hogy a lényeg: mindig mindenkor a kellő alázattal végezzük a dolgunkat.”

„Nálunk alapkövetelmény a megalkuvást nem tűrő játék – vette át a szót Aczél Zoltán. – A REAC-ra mindig is jellemző volt a foggal-körömmel harcolás. Azonban azt is tudjuk, hogy ez nem mindig elég. Nemcsak harcból áll a futball, a játékot meg is kell tölteni tartalommal. Az előző fordulókban többször is jól játszottunk, de nem nyertünk. Nem bánnám , ha rossz játékkal is, de végre eredményesek lennénk. Már csak lelkes szurkolóink miatt is. Igaz, a közönséget közben ki is kell szolgálni...”

Csakhogy a mérkőzésen éppen azokból volt ezúttal kevés (kevesebb a megszokottnál), akiket ki kellett volna szolgálni. A pénz nagy úr, és a soproniak kezdeti lelkesedése is tovatűnt már, s miután az ingyenmeccsek ideje lejárt, többen otthonmaradásukkal jelezték: előbb-utóbb tényleg nem lesz, aki elsétáljon Simon Tibor emléktáblája előtt.

De most még volt valamiféle hangulat, szolid szurkolás is, sőt a végén eddig nem tapasztalható módon tűzbe is jöttek a hazaiak, és a két szemközti lelátó egymásnak felelgetve biztatta a REAC-ot. Igaz, a látványos játékkal ezúttal adósak maradtak a pályán lévők, de az alázattal és küzdelemmel egyik oldalon sem volt gond.

Ezen a mérkőzésen minden úgy történt tehát, ahogy a szakvezetők a kezdés előtt megígérték, és tán Simon Tibor is elégedetten csettintett egyet odafenn...