Még csak leskelődik

Célegyenesben a klubszezon, hamarosan a válogatott kerül a középpontba. Nő az adrenalinszintje?Célegyenesben a klubszezon, hamarosan a válogatott kerül a középpontba. Nő az adrenalinszintje?

Várom a munkát a srácokkal, ugyanakkor van még néhány hét addig, s igyekszem ezt az időszakot tartalmasan eltölteni. Muszáj kikapcsolódnom, mert ha beindul a nagyüzem, egy perc szünetem sem lesz.

A jól megszokott huszonnégy órás szolgálat?

Az. Megszűnik a világ, minden a vízilabdáról szól.

Semmit sem változott… Ne értse félre, de hogy bírja ezt az őrült hajtást?

Amikor elgondolkodtam, folytatom-e a munkát, feltettem magamban ugyanezt a kérdést. A motiváció ugyanolyan erős, mint az első mérkőzésem előtt, és ez rengeteg erőt ad. Nem beszélve arról, hogy olimpia előtt állunk.

Tibet, bojkott, botrány, egyelőre ez szolgáltatja a témát.

Kifejezetten rossz nézn i , ami például a láng körül zajlik. Emberek verekednek előtte, hát hova tart ez a világ?! A zűrzavaros helyzet kialakulását egyértelműen a NOB számlájára írom. No de hagyjuk is az egészet, nekünk sportembereknek más feladataink vannak!

Önnek például hamarosan meg kell neveznie a pekingi bő keretét. Összeállt már a lista, avagy vannak még kérdőjelek?

Kérdőjelek mindig vannak, igaz a Volvo-kupán többen is meggyőztek. Bérelt helye senkinek sincs, mindazonáltal sohasem titkoltam, öthat játékosnak nagyon, önmagához képest már-már irreálisan rosszul kell sorozatban játszania ahhoz, hogy ne kapjon meghívót.

Van erre példa?

Rendkívül aggasztó néhány válogatott klubjában nyújtott hullámzó teljesítménye. Nekik tisztában kell lenniük azzal, hogy bizonyos szint alatt nem játszhatnak, mert még bajba is kerülhetnek. Ezt egyesek mintha nem tartanák szem előtt.

Kire, kikre gondol?

Neveket ne várjon tőlem, aki látta a legutóbbi bajnoki meccseket, tudja a választ.

Honvéd–Vasas: hol Molnár Tamás, Kiss Gergely vagy Fodor Rajmund nyújtott kiemelkedőt, hol a Steinmetz vagy a Varga fivérek…

Tényleg nem nevesítek. Arról nem beszélve, hogy a másik elődöntővel ellentétben ennél a párharcnál még nyitott kérdés, melyik csapat kerül a fináléba.

Befolyásol ez bármit a döntésénél?

Beletrafált. Az elmúlt esztendők ezüstérmei ugyanis ráébresztettek néhány szükséges változtatásra. A keret kijelölésénél mostantól nemcsak azt nézem, hogy a játékos az általam megítélt tudása alapján érdemes-e a meghívóra, hanem azt is, a klubcsapatával milyen eredményt ér el. Miután sokan pályáznak az olimpiai kerettagságra, és sok esetben nehéz dönteni közöttük, értékcsökkentő tényező vesztes csapat tagjának lenni. Meglehet, egy-két esetben ez kerül a mérlegre.

Ezután a vártnál is élesebb küzdelem várható a két fővárosi együttes között. Mire számít?

Őszintén? Fogalmam sincs. Hullámzó a csapatok játéka, ember legyen a talpán, aki előre meg tudja mondani, most éppen mire mennek egymással. Más kérdés, hogy én mit szeretnék.

Mit szeretne?

Ha a válogatottak olyan teljesítményt nyújtanának mindkét oldalon, hogy arról csak elismeréssel beszélhetnénk.

Nő az az adrenalinszint, érzem…

Pedig esküszöm, még igyekszem takaréklángon égni.