Nem kell aggódni!

Negyedszer csatázhat a férfi ké zilabda KEK-fináléban az európai szövetség második számú trófeájáért az MKB Veszprém, ha az elődöntő szombati visszavágóján megveri a svájci Schaffhausent. A veszprémiek a korábban vívott három KEKdöntőjükből egyet megnyertek, s az 1992-ben a német Milbertshofen ellen Joósz Attila vezényletével aratott kettős diadal (24–14, 27–20) a klub történetének legfényesebb sikere.

Ezt szeretné megismételni a Veszprém, amely a fináléban a német Rhein-Neckar Löwen (Buday Dániel csapata) és a spanyol Valladolid párharcának nyertesével találkozhat (Budayék otthon 27–27-re végeztek az első meccsen).

A héten az MKB Veszprém a PLER ellen bejutott a bajnoki döntőbe, s ezen a mérkőzésen már gyakorolt a Schaffhausen ellen. Újabb sérülés nem nehezítette a felkészülést, de Iváncsik Tamás régóta fájó térdét kezelni kellett. A hangulat annak ellenére bizakodó a magyar klubnál, hogy Svájcból lehajtott fejjel tértek haza a tízgólos előnyt elszórakozó játékosok.

„Ilyen a sport, manapság már tízgólos előny sem jelent garanciát semmire a felgyorsult játékban – mondta az orosz Jevgenyij Lusnyikov. – Persze csalódott vagyok, hogy nem sikerült nyernünk, de levontuk az első meccs tanulságait.”

A válogatott balszélső, Iváncsik Gergő sem tudott elmenni szó nélkül a schaffhauseni mélyrepülés mellett.

„Fura mérkőzés volt, szent igaz – mondta. – Még sohasem játszottam ilyen meccset. Idegenben tíz góllal vezetünk, s a vége döntetlen. Korán elhittük, hogy nyerünk, s most kezdhetünk mindent elölről. Nehéz csata lesz a visszavágó is, hiszen a vendégek óriási lelkierőt meríthettek az első találkozóból. Mégis mi jutunk a döntőbe.”

Eklemovics Nikola, a veszprémiek gólerős irányítója, arról beszélt, hogy az első összecsapás után többen kérdezték tőle, megbüntette-e a klub vezérkara a játékosokat.

„Látták, hogy nem értem a kérdést – mondta. – Mi ugyanis győzni szerettünk volna, s az idegenbeli döntetlen életben tartotta esélyeinket a döntőbe jutásra. Újra fel kell építenünk magunkat a visszavágóra, és le kell győznünk a hihetetlenül kellemetlen stílusú ellenfelet. Ha mi kerülünk a fináléba, senki sem emlegeti többé az egy hete történteket.”

A háromszoros svájci bajnok Schaffhausen (Kocsis Pál edző, a volt válogatott Kotormán Attila és Vass Gábor egykori csapata) kisebb csodaként értékelte az első találkozón elért döntetlent. Nem csoda, hogy bizakodva készült a veszprémi találkozóra. Önbizalmát az is növelheti, hogy ebben az évadban a BL-ben megverte az RK Zagrebet, és pontot szerzett a León ellen, a bajnokságban versenyben áll az Amicitia Zürichhel az aranyért. Optimista a csapat sikeredzője, a horvát Goran Perkovac, Atlanta olimpiai bajnoka, Szöul bronzérmese, vbezüst- (1995) és Eb-bronzérmes (1994), a görög férfiak szövetségi kapitánya is. A hajdani világklasszis irányító-átlövő már negyedik éve edzi a svájci klub játékosait, akik között horvát, szlovén, német, litván, lengyel, bosnyák, cseh és román válogatott légiósok is akadnak. A csapat legjobbja a svájci válogatott balszélsője, Manuel Liniger. A magyar szurkolók jól ismerik a litván Julius Marcinkeviciust, aki a Dunaferr együtteséből került Svájcba.