A „streetball” sikere

„Az elmúlt tizenkét évben liftez gettünk az élvonal és a másodosztály között, gondolhatja, hogy most mennyire boldogok vagyunk – vágott bele kérdezés nélkül mondandójába Kormos László, a Dombóvár technikai vezetője. – Korábbi legjobb alapszakasz-helyezésünk a nyolcadik pozíció volt, még kétezerben. Persze az is előfordulhat, hogy kiesünk az első körben, de ha ez megtörténik, akkor is sikeres idényt zárunk.”

Az öröm érthető, hiszen a tolnai klubot előzetesen senki sem várta az első négy közé. S hogy akkor mitől lett egy csapásra bajnokesélyes a mostani együttes, arra már Dzunics Braniszlavtól, a dombóváriak vezetőedzőjétől vártuk a választ.

„A felkészülési meccsek során már körvonalazódott, hogy az idén elég erős csapatunk lesz ahhoz, hogy képes legyen elérni a kitűzött célt, az első nyolcba kerülést – fogalmazott Dzunics. – Aztán menet közben beigazolódott a sejtés, mert végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk. Erre jó példa, hogy a bajnokságban egyszer sem kaptunk ki egymás után kétszer. A játékosállományunk masszív, s az én felfogásom alapján próbáltuk leegyszerűsíteni a játékunkat, s célratörően, eredményorientáltan kosárlabdázni. Talán éppen ezért nevezték néhányan streetballcsapatnak a gárdát, de ez minket nem zavart, sőt volt, aki bóknak vette, hogy utcai kosárlabdásoknak neveztek minket. Nem találtam fel a meleg vizet, egyszerűen csak a játékosok tudásához mérten és megfelelően alakítottuk ki a taktikát és a harcmodort, ez pedig eredményre vezetett.”

A dombóvári együttes játéka gyakran valóban nem bonyolult, többnyire a kiválóan egy egyező amerikai kisemberek, Julian Mills és Mike English bontják meg a védelmeket, s ha ők nem fejezik be az akciót, akkor a pontosan célzó társak a leosztásokból dobnak pontokat. S hogy milyen jól csinálják mindezt, annak érzékeltetésére álljon itt egy adat az MKOSZ statisztikájából: előbbi a góllövőlistát vezeti mecccsenként átlagban elért 23.2 ponttal, utóbbi pedig a gólpasszokból jegyez kilencet és számít jelenleg a legtermékenyebb asszisztadónak a magyar mezőnyben.

„Remek magyar játékosok mellé négy kiváló külföldi légiósunk van, s hogy ebből jó elegy legyen, arról egy nagyszerű szakember gondoskodik – mondja Balogh László csapatkapitány. – Jó összhang van a csapatban, hazai pályán csak egyszer kaptunk ki, s ha így folytatjuk, akkor a döntőig miénk a pályaelőny. Megjött az étvágyunk, minimum a négybe akarunk kerülni, de ha lehet, még jobb lenne finálét játszani.”

Az elődöntőhöz a Nyíregyháza, Szolnok, Körmend trióból a hetedik helyen végző együttest kell legyőzniük a lelkes dombóváriaknak.