Múltidéző ráadás

A szcenárió olyan, mint egy Billy Wilder- vagy Steven Spielberg-filmé. Az NBA történetében a két legeredményesebb franchise, a tizenhatszoros bajnok Boston Celtics és a kilencszeres (a Minneapolis Lakersszel együtt tizennégyszeres) győztes Los Angeles Lakers nyerte meg az alapszakaszt a Keleti, illetve a Nyugati főcsoportban. Ha e két csapat elmenetel a döntőig, teljesül David J. Stern ligaigazgató legtitkosabb álma: egy olyan noszt a l g i a finálé, amelynek a jelenben is óriási marketingértéke van, s amely sohasem látott magasságokba tornászhatja az utóbbi évek jócskán megcsappant televíziós nézettségi mutatóit.

A Boston konferenciagyőzelmét a szakma már öt és fél hónappal ezelőtt, a bajnoki rajtnál borítékolta: a Kevin Garnett, Paul Pierce, Ray Allen alkotta nagy hármas olyan játék- és ponterőt képvisel, mint amilyet – ha már a lóherés elődöknél maradunk – a nyolcvanas években a Larry Bird, Kevin McHale, Robert Parish vagy – további két évtizedet visszaaraszolva az időben – a Bill Russell, John Havlicek, Bob Cousy trió jelentett. Ami a massachussettsi alakulat rajongói számára a kellemes meglepetés: a Doc Rivers edző dirigálta „Kelták” három szupersztárjuk nélkül is képesek nyerni. Ahogy például tették ezt az utolsó előtti fordulóban a New York Knicks ellen. Sőt a zöldek befejező négy meccsükön úgy győztek, hogy sztárjaik vagy egyáltalán nem, vagy csak keveset játszottak. Ez kellett ahhoz, hogy kiderüljön: igenis remek a bostoniak cseresora. A menet közben szerződtetett, 38 éves Sam Cassell – a Houston 1994-es és 1995-ös bajnokcsapatának oszlopa –, továbbá a fiatal Rajon Rondo, Kendrick Perkins és Leon Powe nagyon is hatékony segítséget tud nyújtani a kispadról beugorva.

Nyugaton egy körrel a befejezés előtt dőlt el, hogy a szezon elején még szétesni tetsző Lakers lesz az első kiemelt. Ha a Celtics nagy hármassal büszkélkedik, akkor Phil Jackson csapata – ha Andrew Bynum oly régóta beharangozott visszatérése végre megvalósul – csodakvartettel: az NBA posztJordan korszakának legnagyobb alakja, Kobe Bryant mellé felnőtt a harmadéves, de eddig – éppen Bryant által – kutyaütőnek tartott 213 centis center, Andrew Bynum, a csecsemőjét tavaly tragikus körülmények között elvesztő Lamar Odom (208) – mára kiheverte a kiheverhetetlent –, s február elsején monstre csereügylet keretében megérkezett Memphisből az évtized igazolása: a 213 centis katalán Pau Gasol. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a klubhoz az ősszel visszatérő régi bútordarab, Derek Fisher jobb, mint valaha, továbbá a liga legerősebb és leghoszszabb kispadját olyan klasszisok alkotják, mint a szerb triplagyáros Vladimir Radmanovics, a francia romboló Rony Turiaf, a tapsifüles irányító Jordan Farmar, az éppen egy éve Britney Spearsszel hírbe hozott Luke Walton, a lézerirányzékú szlovén Sasa Vujacic és a lábtörését lassan kiheverő Trevor Ariza. Bryant nagy valószínűséggel besöpri élete első alapszakasz-MVP címét Chris Paul előtt, aki pedig talán jobban megérdemelné: irányításával a szupersztárokat nélkülöző New Orleans Hornets egy év leforgása alatt 17 meccset javult – tavaly 39/43as mérlegével nem jutott be a playoffba, most 56/26-os mutatójával második lett nyugaton –, igaz, ez semmi a Boston rekordméretű fejlődéséhez képest. Egyetlen idény leforgása alatt 24/58ról 66/16-ra tornázta fel mérlegét az alapszakasz bajnoka. A gólkirály kerek 30 pontos átlaggal LeBron James lett, s ami a legszebb: az utóbbi évtized valamennyi pontkirálya aktív még, sőt ott van a playoffban. Bryant (2006, 2007) a Lakersszel, Allen Iverson (1999, 2001, 2002, 2005) a Denverrel, Tracy McGrady (2003, 2004) a Houstonnal, Shaquille O’Neal (2000) a Phoenixszel. James a tavalyi döntős Clevelanddel az idén aligha jut messzire. Azért az annalesekbe a történelem negyedik olyan játékosaként kerül be Oscar Robertson, Magic Johnson és Michael Jordan után, aki egy idényben legalább 30 pontot, továbbá 7-7 lepattanót és gólpasszt átlagolt…

Ha rápillantunk a playoff sematikus ábrájára – valamennyi párharc az egyik fél negyedik győzelméig tart –, egyvalami mindenképpen magyarázatra szorul: nyugaton ugyan a Utah Jazz a negyedik kiemelt – ugyanis csoportelső északnyugaton –, ám a Houston Rockets elleni első körös párbajban a texasiak élvezik a hazai pálya előnyét. Igen, mert eggyel több meccset nyertek az alapszakaszban…

Eredmények és végeredmény a 14. oldalon