Meggyőző Veszprém-siker

Az Újvárosból idesereglő szurko lótábor mellé beszállt a biztatásba jó néhány szegedi is, miután a bemutatásnál kifütyülte Marko Vujint és Ilyés Ferencet. A jobbátlövőnek Puljezevics Nenad néhány héttel ezelőtti fejbe lövése, a balátlövőnek pedig a Pick-Szeged tavalyi elhagyása szárad a lelkén – a Pick-rajongók egy része szerint.

A fülsiketítő ellenszurkolás eleinte doppingolta a két veszprémi bombázót, de Ilyés idővel már-már túl nagy gólokat akart lőni. A pályán sportszerű légkör uralkodott, az átlövőktől pedig a szélsők vették át a hatalmat. A jobbszélső Miss Zoltán dobómozdulataival Dejan Perics semmit sem tudott kezdeni, s amikor végre szélsőziccert fogott a veszprémi kapus, jött Törő Szabolcs. A másik oldalon az Iváncsik testvérek miatt kellett a leggyakrabban Richard Stochl kapusnak maga mögé nyúlnia.

Újfent kiderült, nincs olyan játékhelyzet, amelyből Iváncsik Gergő ne tudná becunderezni a labdát, az első félidő legnagyobb szakmai élményei mégis Pérez Carloshoz kötődtek. A kubai röplabdázók felhők felett „járását” idézve, páros lábról felugorva lőtt egy percen belül két iszonyatos gólt. Más választása ekkortájt nem is volt a Veszprémnek: kintről kellett lőnie. Az újvárosi hármas védők – az ezúttal szakállasan megjelenő Rosta Miklós, valamint a nevéhez mindig hű Kemény József – ugyanis úgy őrizték Marian Cosmát, hogy a náluk összesen másfél fejjel nagyobb román beállóshoz meg sem lehetett kísérelni a labda kézbesítését. De így is érvényesült a Veszprém, többek között azért, mert Pérez egy lábról felugorva, talpról és csípőből is életveszélyesen lőtt.

Cosmát Gál Gyula váltotta fordulás után, s őt rögtön meg lehetett játszani, mert a védők jobban kiléptek a veszprémi átlövőkre. Stochl helyén ekkor már Mikler Roland állt a kapuban. Az Újváros új kapusa előbb az eszét használva fogta meg Iváncsik Tamás ziccerét, majd a reflexeit kihasználva védte Vujin átlövését. Tovább nőtt a különbség a két csapat között, s a szegedi publikum kezdett belenyugodni, hogy a döntőben is látni fogja az MKB Veszprémet. Ez a Picknek elsősorban szakmailag jelent nagy kihívást. Azért sok embert boldoggá tett, amikor Ilyést másodszor is kiállították, az viszont már csak a veszprémieket, hogy elkezdte szórni a gólokat – és lassan a szegediek fütyülése is alábbhagyott.

A legjobban a pályán lévő négy szélső szórakoztatta a közönséget, sőt néha egymást is. Az egymással szemben álló, hasonló kvalitású Törő és Iváncsik Tamás egy-egy kemény ütközés után egymás tenyerébe csapott, s váltottak néhány baráti szót.

Az oldódó légkörben Ilyés látványos gólokat dobált, s az örömkézilabdára emlékeztető végjátékban Sándor Ákos szinte a padlóba fúródva, visszakézből lőtt gólt. Putics Barna kihagyott időn túli hetesének örültek a Dunaferr játékosai, a veszprémiek pedig a biztos döntőbe jutásnak.