Kockázat nélkül nincs siker

Mondják, a Dakaron minden nap új nap – úgyhogy nem szabad sem vissza nézni, sem túlságosan előre. Engedtessék azonban meg, hogy egy kicsit mégis visszatekintsünk a kedd éjszakára, amikor a Közép-Európa-rali (vagyis a „kis Dakar”) mezőnye újra megérkezett Magyarországra. Az még hagyján, hogy a szakadó eső ellenére a határ menti falvak apraja-nagyja ott tolongott a főutca szélén, és lelkesen integetett, de ami Debrecenben fogadta a versenyzőket, az felért egy népünnepéllyel. Élő emberfalak között autóztak, motoroztak, kamionoztak be a város szívébe, és annyi autogramot osztottak ki, hogy belefájdult a kezük. Persze nem bánták.

Aztán jött az újabb nap – egy homokos és egy lőtéri szelektív szakasszal. Az autósok közül előbbit Giniel de Villiers nyerte meg, utóbbit Nasszer Al-Attijah – vagyis két rali-vb-t megjáró pilóta, ahogy a papírforma diktálta a kanyargós, technikás szakaszokon. Ha már a pályáknál tartunk, mindenképpen meg kell említeni, hogy a sivatagi terephez szokott versenyzőknek kissé idegen volt a lőtéri szelektív, főleg mert néha úgy kanyargott, hogy az ellenkező irányba száguldó autósokat csak egy szalag választotta el egymástól – látványra néha úgy tűnt, mint ha szembemennének. Az összetettben vezető Stéphane Peterhansel idegeit például eléggé megviselte ez: „Elég sokat kockáztatunk így is, nincs szükség rá, hogy fokozzák. Végig úgy éreztem, mintha egy kő lenne a gyomromban” – mondta a kilencszeres Dakar-győztes.

A magyarok közül ezen a napon is Palik László volt a leggyorsabb – a Nissan-pilóta természetesen nagyon örült a jó részeredménynek, hiszen az első napi borulás miatt az összetettbeli jó pozíciót már elszalasztotta. Ráadásul úgy érte el a napi legjobb eredményt, hogy a második szakaszon 50 kilométert tett meg Szalay Balázs porhatárán. Nagyjából egyforma tempóban autóztak – előzni nem lett volna sok értelme.

Szalay elmondta, a pályán néhol érték meglepetések, mivel bizonyos ugratók, amelyeket normálisan halálfejjel jelölnek veszélyességük miatt, csak felkiáltójelesek voltak, ami azt jelenti, kevésbé veszélyesek. Összességében azonban lendületesen közlekedtek, ami jólesett, és továbbra is ők a legjobb magyarok (14.) a kétszeres magyar bajnok Kis Sándor (16.) előtt.

Kis elmondta, bár egyetlen pillanatra sem volt szabad elveszítenie a koncentrációt a pályák jellege miatt (vagyis sokat „dolgozott”), végre élvezte a száguldást. Nem úgy Murczin Zsolt, akinek az első hírek szerint motorgondjai támadtak, és megállt a szakaszon, vagy éppen a nyolcszoros magyar bajnok Gál István, akinek autójában a második szakaszon szétszakadt a kardán. Gál nem az a fajta, aki egykönnyen feladja, most is folytatja (bár némi büntetésre számítania kell a kihagyott ellenőrző pontok miatt) – becsületből, szenvedélyből.