Erwin Koemannak is lenne mondanivalója

„Ha nyugalom lesz, akkor egy erős csapattal jó úton indulhatunk el…” – mondta januárban, a kinevezésekor. Erre gondolt?„Ha nyugalom lesz, akkor egy erős csapattal jó úton indulhatunk el…” – mondta januárban, a kinevezésekor. Erre gondolt?

Nagyjából.

Minden a pénzen, az anyagi konszolidáción múlna? A Fehérvár kerete alig változott az őszihez képest, kvázi ugyanaz a társaság fricskázta meg az élmezőny tagjai közül az MTK-t és a Győrt, amelyik a kilencedik helyen telelt.

Ez így nem fedi a valóságot, bár tény, hogy az új tulajdonosnak köszönhetően kivételes helyzetbe kerültünk Fehérváron: kizárólag a munkánkra kell koncentrálnunk. Nem hátrány, ha a játékos nem azon töpreng, mikor jut végre a béréhez. A siker közös, részese a tulajdonos, a teljes szakmai stáb, a futballista, a szurkoló – mindenki hozzátette a magáét. Ami a csapatot illeti: Sifter Tamást, Polonkai Attilát és Lázár Pált is a télen igazoltuk, és más szerkezetben futballozunk, mint az ősszel. Úgy ítéltem meg, a védekezésünk nem volt stabil.

A változás statisztikai szempontból minimum szembetűnő: tíz tavaszi bajnokijukon öt gólt kaptak – a két utolsón egyet sem.

A Győr megállítása presztízskérdés volt, a szombati, Paks elleni győzelmet viszont a fontos sikerek közé sorolom.

Miért tartja értékesebbnek az utóbbi sikert? Mi a plusz?

Az utóbbi idők fehérvári nézőszámaihoz képest a hét végén másodszor jött össze népesebb szurkolótábor a Sóstói Stadionban, egyrészt szerettük volna kiszolgálni őket. Ezenkívül tartottam attól, hogy a ráhangolás ellenére a társaság kissé kényelmesre veszi a figurát a Paks ellen. Nem így történt. Habár nem futballoztunk gördülékenyen, agresszívek maradtunk, ami duplán kifizetődött. Nyertünk, és közben a közönséget is sikerült magunk mellé állítani a hozzáállásunkkal. Ha most kezdődne a bajnokság, vérmes reményeink lehetnének, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a kilencedik helyről fordultunk a tavaszra. Az elsőre talán merésznek tetsző cél, az ötödik hely pillanatnyilag a miénk – hiszem, hogy az is marad, sőt…

Öt évig az FC Bruges-ben játszott, Belgiumban szerezte meg a szakedzői diplomáját. Eszébesem jutott, hogy Németalföldön marad?

Azt tudtam, hogy ha egyszer befejezem a futballt, nem szakadok el tőle, és edző leszek. Az első hivatalos lépést a belga szövetség hároméves brüsszeli tanfolyamán tettem meg ezen az úton, mindamellett szerencsére edzőimtől is rengeteg apróságot elleshettem.

Bicskei Bertalantól, Mezey Györgytől, Jenei Imrétől, Kovács Ferenctől, Georges Leekenstől és Hugo Broostól játékosként is sokat tanulhattam. Nem akarom rangsorolni őket, egyformán fontosak és meghatározóak a pályámat tekintve.

A Bruges támogatta a képesítés megszerzésében?

Jóváhagyta, hogy tanulmányokat folytatok. Mindamellett az akkori mesterem, Hugo Broos nem nézte jó szemmel, hogy a csapatból Jan Ceulemansszal, Franky Van Der Elsttel és másokkal beültünk a padba.

Merthogy?

Neki speciel nem volt papírja arról, hogy edző. Furcsán, picit talán kellemetlenül vette ki magát, hogy azoknak, akiknek a főnöke volt, diplomájuk lett, ő viszont nem tudott felmutatni hasonló dokumentumot. Ettől függetlenül kiváló mesterem volt.

Van átfedés a másfél évtizeddel ezelőtti belga tananyag, és a mostani pro licences tanfolyam „tételei” között?

A gyakorlati munkára lett kihegyezve mindkét modell.

Edzőként is dolgozott külföldi szakemberrel. Elődjétől, Marijan Vlaktól is ellesett valamit a szakmából?

Eleinte ugyan a csapat mellett voltam pályaedző, de aztán az NB III-as garnitúra mellé irányítottak, szóval a kapcsolatunkat nem nevezném szorosnak. Marijan Vlak és Hrvoje Braovics külön kasztot jelentett a klubnál, más futballkultúrát képviseltek, a magyartól jelentősen elütő karakterekként igyekeztek megtalálni a helyüket. Az akkori viszonyoknak is köszönhetően több-kevesebb sikerrel.

Az új magyar szövetségi kapitányt, Erwin Koemant is ismeri – a pályáról. Melyiküknek volt része több sikerélményben?

Milyen értelemben?

Szemtől szemben.

Szerintem nekem. A Mechelen csillaga a kilencvenes évek elején már leáldozóban volt, a Bruges-zsel viszont bajnoki aranyakat és Belga Kupát nyertünk az idő tájt, a döntőben éppen a Mechelent vertük meg három egyre.

Beszél flamandul, a szövetség, esetleg maga a kapitány nem vette fel önnel a kapcsolatot? Egyelőre a segítők kiléte sem ismert, uram bocsá’, tisztázott.

Ebben az ügyben senki sem hívott. Fontosnak tartom, hogy a szövetségi kapitány keresse a kapcsolatot az edzőkkel. Kíváncsi vagyok Erwin Koemanra, az elképzeléseire. Kommunikációs problémáink biztosan nem lesznek.

Ha megkérdezné öntől, a Kárpát-medencében pedagógusnak, lélekidomárnak vagy szikáran szakembernek kell-e lennie egy edzőnek, mit felelne?

Nézze, a nyugat-európai viszonyokkal összehasonlítva a magyar futballista az ottanitól tökéletesen eltérő közegben nő fel. Ezért is gondolom úgy, hogy a hozzánk kerülő külföldi edzőknek nehéz dolguk van: nem ismerik az „előzményeket”, viszont kész karaktereket kapnak. De ez csak kis részlet az egészet illetően. A legfontosabb változatlanul a szakma.