Végre megtört az „átok”, és itthon is nyertek. Végre megtört az „átok”, és itthon is nyertek.
Örülünk is nagyon. Eddig mindig az volt az alibink, hogy aktívan részt vettünk a szervezésben, mi törődtünk az ellenfelek gondjaival is, így nem tudtunk magunkra figyelni. Most azonban szerencsére nem kell kibúvókat keresnünk, hiszen nyertünk.
A taktikában számított a hazai pálya előnye?
Maradjunk annyiban, nem vált hátrányunkra, hogy ismerjük a Balatont. Persze azért az is előfordult, hogy épp a tapasztalataink csaltak meg minket. Az első napon három futamot rendeztek, és mi elkövettünk egy viszonylag súlyos taktikai hibát. Az ominózus futamon északnyugati szelünk volt, és ilyenkor általában nyugatról szokott megjönni a szél, úgyhogy amikor a többiek elmentek kelet felé, mi a másik irányt választottuk. Ez volt a százból az egyetlen alkalom, amikor persze keletről fújt a szél…
Mi volt a siker titka ezen a viadalon?
A jó csapatmunka. A solingban rengeteg technikai manővert kell végrehajtani, és ezek során nagyon sokat számít, hogy az egyik csapattársammal hat, a másikkal tíz éve versenyzünk együtt, ismerjük egymás gondolatát is. A mozdulatok már-már reflexszerűek, ha álmunkból felkeltenek bennünket, akkor is simán végrehajtjuk őket. És egyegy ilyen manőverrel akár tíz-tizenöt méter előnyt is lehet szerezni, ami nagyon sok…
A technikai háttér mennyit számít?
Ebben az osztályban milliméterre és grammra azonosak a hajók paraméterei, és ezt szigorúan ellenőrzik, úgyhogy szinte minden a versenyzőkön múlik.
Melyik volt a kedvenc napja a viadalon?
A névnapomon, vagyis csütörtökön megnyertük az aznapi egyetlen futamot, és ezt afféle ajándéknak tekintettem. De egyébként is nagyon élveztem a küzdelmet, hiszen a hosszú téli szünet után végre újra elkezdődött a szezon.