Öregfiúk

Violában nézne ki a legjobban, ez nem is vitás.

De ha az egykori brazil világbajnok mégsem az Újpest elegáns dresszét választaná, akkor legalább annyira fess lenne a Vasas piros-kék trikójában vagy éppen zöld-fehérbe öltözve az Üllői úti stadion gyepén.

Lehet erre legyinteni, az idő múlását emlegetni, hangoztatni, hogy Viola barátunk, aki bizony beleszerelmesedett Magyarországba, nemsokára negyvenesztendős lesz, csakhogy nekünk, magyaroknak nincs jogunk ítélkezni sem negyven-, sem 36 esztendős klasszisok fölött.

Mert Lipcsei Péter például 36 évesen még mindig klaszszisnak számít a magyar labdarúgásban. Lehet, hogy lassabb a tempó, kevesebb kilométert jelezne a futómennyiségét mérő műszer, ám a labda még mindig nála van a legjobb helyen a Fradiban. Vagy ott van Bárányos Zsolt. Nem sziporkázik sem ő, sem csapata, a Bp. Honvéd. De a legtöbb kreativitás, váratlan megoldás, látványos futballra emlékeztető mozzanat még mindig tőle várható Kispesten.

Azt mondom, mi ne nagyon legyintgessünk senkire. S ne mondjuk azt, hogy ez már megöregedett, az meg nem bír futni. Legalábbis addig ne, amíg nincsenek helyettük jobbak, nem jönnek újabb és újabb generációk telis-tele különleges talentummal megáldott magyar fiatalokkal.

Meghökkentő volt Kiss Lászlónak, a Vasas egykori válogatott csatárának közelmúltbeli kijelentése, mely szerint hosszú ideje nem születnek mifelénk igazi tehetségek.

Mondhatná erre bárki: hiszen vannak ügyes gyerekeink, Németh Krisztiántól kezdve Vass Ádámon át Filkor Attiláig, csakhogy nézzük meg, ezek a mi reménységeink hol játszanak (illetve hol nem játszanak). Mi, magyarok egyébként is hajlamosak vagyunk egy-egy fájdalmas vereség után bűnbakot keresni, végítéletet mondani.

Amikor 1969. december 3-án Marseille-ben világbajnoki selejtezőn kikaptunk 4:1-re a csehszlovákoktól (az ördögi vigyorú Kvasnák...), azt mondta Mészöly Kálmán, hogy a mi időnk lejárt.

S úgy is volt. A Sós Károly kapitányt váltó Hoffer József néhány hónappal később hét újoncot avatott a jugoszlávok ellen a belgrádi barátságos meccsen. A magyar futball például Marseille-ben veszítette el végleg a 27 esztendős, korábban a világválogatottban is megforduló Vasas-csatárt, Farkas Jánost.

Belecsöppent a magyar futballba a kispesti klubtulajdonos, George F. Hemingway és az angol tréner, Bobby Davison. Addig-addig duruzsoltak a fülükbe, amíg bűnbakot nem csináltak Bárányos Zsoltból és Lipcsei Péterből. Pedig a magyar futballnak még így, „öregesen” is szüksége lenne Lipcseire, Bárányosra, sőt akár Violára is.

Mutasson valaki jobbat náluk.