Esett. Nem nagyon, éppen csak annyira, amennyire kellett. Amennyi ahhoz kellett, hogy Talmácsi Gábor elképesztő fölénnyel megnyerje a vasárnap délelőtti bemelegítő edzést Sanghajban, majd utána sokéves rutinját kihasználva a versenyen is folyamatosan az élbolyban motorozzon. Miközben a riválisok (köztük a világbajnoki ponttáblázat első felében lévő pilóták is) estekkeltek, Talmácsi semmit sem kockáztatva motorozta végig a 19 körös versenytávot, s gyűjtötte be pályafutása 17. dobogós helyezését.
A rajt után meglépett a későbbi győztes olasz Andrea Iannonéval (persze voltak többen is, de ők ketten küzdöttek az éllovas-pozícióért). A magyar többször is az olasz elé került, a viadal közepén még azt hitte, nyerhet is, a végére azonban gondjai támadtak, és be kellett érnie a harmadik helyezéssel. Abban azonban mindenki egyetért: a vb-címért folyó küzdelem szempontjából nagyon fontos 16 pontot szerzett.
„Sokféleképpen lehet értékelni ezt a futamot, az azonban kétségtelen tény, hogy nagyon fontos volt számunkra ez a harmadik hely, és éppen a legjobbkor jött –
mondta Talmácsi Gábor. – A verseny elején minden rendben volt, azt hittem, nyerhetek is, de ahogy fogyott a benzin, és egyre könnyebbé vált a motor eleje, nem tudtam úgy fordulni a kanyarokban, ahogyan szerettem volna. Elkezdett csúszkálni a motor, és ezzel még nem is lett volna baj, de a hatodik fokozatra rövid váltóáttételt választottunk, így az egyenes végén sokszor túlpörgött. Jó néhányszor kibújtam az idom mögül, így lassítottam az egyenesben, nehogy megfőzzem a motort.”
Elképesztő önfegyelemre vall, hogy miközben a győzelem volt a tét, Talmácsi nem ragadtatta el magát, vigyázott a gépére. Azt mondja, az utolsó három körben már beszélt hozzá: „Csak még ezt a kört bírd ki, csak még ezt…” A vízhőmérséklet a normálisnál (50-60 fok közötti) jóval magasabb volt (78 fok), úgyhogy volt oka az aggodalomra. Ez azt is megmagyarázta, miért fogyott el az erő a motorból az utolsó néhány körre.
„Egyetlen pillanatra sem adtam fel a reményt, hogy előrébb kerülhetek – mondta Talmácsi. – A végén még megpróbáltam megelőzni Di Megliót, de nem sikerült, már nem volt elég erő a motorban. Az önbizalmam és a lelkem szempontjából azonban nagyon sokat számított ez a dobogós helyezés, szinte felért egy győzelemmel. A motorom teljesítménye ugyan nem volt nagyon jó, de az Aprilia már dolgozik a probléma megoldásán…”
Ami a tempót illeti, sem a pályafutása első futamgyőzelmét arató Andrea Iannone, sem pedig a Talmához hasonlóan nagy esőmenő hírében álló Mike Di Meglio nem diktált eszeveszett tempót (nyilván ez az esőnek is „köszönhető”), a magyar versenyző azt mondja, bőven lehet még gyorsulni. S úgy érzi, ő az, aki felgyorsíthatja, gyorsulásra inspirálhatja a mezőnyt. Régi-új mérnökével jó irányba indultak el, és a kezdeti nehézségek után lassan kezd felszállni a köd, kitisztulni a kép…