Az új seprű már megvan

Mi tagadás, kommunikációs szempontból keresve sem találhattak volna kedvezőbb alkalmat a váltás bejelentésére. Miközben a spanyol sajtó a Real Madridtól hangos – a friss bajnoki címtől, az ily módon pikánssá váló el clásicótól, Raúl majdhogynem esedezésétől, hogy Ramón Calderón elnök újabb bevásárlás helyett tartsa egyben a csapatot, még Cristiano Ronaldo megszerzéséről is tegyen le átmenetileg

–, a gyengécske idénye után megújulni vágyó Barcelona figyelmet követel magának. Méghozzá nem is keveset.

A 37 esztendős Josep Guardiola vezetőedzői kinevezése (amit az idény befejezése, május 19-e előtt nem szentesítenek) még a Barcelona táborát is jelentős mértékben megosztotta. Elkötelezettségét illetően senki sem emelhet kifogást Pep ellen, a Barcelona játékosaként lehúzott tizenegy szezonja önmagáért beszél: hat bajnoki címet szerzett, viselte a kapitányi karszalagot, imádta a közönség

– részben azért is, mert más spanyol klub mezét nem öltötte magára. Fiatal kora, illetve abból eredeztethető tapasztalatlansága viszont már sokakat elbizonytalanít, dacára például annak, hogy Kubala László, a Barca legendája még 35 éves sem volt, amikor először ült le vezetőedzőként a csapat kispadjára. Igaz, Kubala edzőként sohasem nyert bajnoki címet a Barcával – miközben a katalán fővárosban mindig arra vágynak, két Real-arany után különösen.

Guardiolát csapatkapitányként a tréner „meghosszabbított karjának” tartották – ha úgy tetszik, már játékosként edzői tanfolyamokon vett részt napi rendszerességgel –, de nyilvánvaló, a Barcelona B élén eltöltött nem egészen egy idényével segítségre szorul majd. Nem kétséges, ki lesz az egyik súgója. Pep jó kapcsolatokat ápol volt edzőjével, Johan Cruyff-fal, aki a háttérben, tanácsadóként eddig is „előmozdított” már fontos döntéseket Joan Laporta klubelnöknél és Txiki Begiristain sportigazgatónál – e mostanit is neki tulajdonítják. Cruyff „aranyos ügyekben” éppenséggel szaktekintély, más kérdés, hogy az utóbbi évek vitatható személyi döntései kikezdték a renoméját, sokan – például a José Mourinho érkezésében reménykedők – ferde szemmel tekintenek az egykori ikonra színfalak mögötti akciózásaiért.

Arról, hogy milyen új folyamatok indulnak el a klubon belül, még korai beszélni, azonban tény: Begiristain átfogó szakmai elemzést rendelt meg, amely a futballszakosztály szervezeti felépítését, az edzésmódszereket, az erőnléti felkészítést, a futballisták táplálkozását, sőt még a viselkedési kódexet is célba veszi, megelőzendő az ideihez hasonló kudarcok megismétlődését. A játékoskeret sem marad érintetlen, bizonyos mozgásokról (például a sérülten teljesen leeresztő, borzasztó erőállapotban lévő Ronaldinho távozásáról) többször kész tényként cikkezett a katalán sajtó. Thierry Henry mindenesetre éppen most jelezte, bár karrierje során még nem volt ilyen nehéz időszaka, esze ágában sincs megfutamodni, szolgálná a csapatot továbbra is.

Frank Rijkaard, a papíron még egy évig hivatalban lévő vezetőedző nem kívánta kommentálni a küszöbönálló váltást, ő szeretné a lehető legjobb eredménnyel befejezni az idényt, mielőtt részt venne „az összes szerződéses fél számára kielégítő” döntés meghozatalában. A fejét lehajtania semmiképpen sem kell, a két bajnoki cím és a 2006-os Bajnokok Ligája-diadal után az FCB elnökségi tagjai egyöntetűen vallják: a holland megérdemli, hogy szépen és tisztelettel búcsúztassák.