Szó sem lehet indoklásról!

Habár egyre jobban kiismeri magát a budapesti forgalomban, az Árpád híd budai oldalán lévő Hotel Ramada Plazától azért nem mert egyedül nekivágni a város másik végének. Erwin Koeman a Magyar Labdarúgószövetség egyik alkalmazottjával érkezett a szerkesztőségbe, ahol a szövetségi kapitány eleinte mosolygósan, majd egy-egy kínosabb kérdéskört érintve mogorván válaszolt. Gyorsan kért is egy újabb kávét.

Ennyire szereti a kávét?

Á, sokszor már csak megszokásból iszom – mondta szájához emelve a csészét Erwin Koeman. – Szeretem az ízét, délelőtt megiszom hármat-négyet, de délután már inkább hanyagolom.

Ettől pörög fel?

A hatását különösebben nem érzem. Egyébként pedig alapjáraton sem vagyok nyugodt típus.

Ha felteszem a következő kérdést, pláne nem lesz az: mit szól hozzá, hogy van, aki szerint másodedző, ügyben Kisteleki István döntött ön helyett?

Gyorsan szögezzünk le valamit. Kisteleki István semmiben sem döntött helyettem, ha így lett volna, most aligha ülnék itt, sőt aligha lennék már Magyarországon.

Igaz, hogy ön Urbányi Istvánt favorizálta volna, csak hát ugye…

Nincsen csak hát. Írja le nyugodtan: én döntöttem el, kik dolgoznak velem a magyar válogatott mellett.

Akkor árulja el, miért éppen Aczél Zoltán? Mondana legalább három érvet?

Egyet sem. Gondolhatja, hogy nem volt könnyű eldönteni, kit szeretnék magam mellett látni, éppen ezért több jelölttel is beszéltem az elmúlt hetekben, napokban. Nem történt más, mint hoztam egy döntést, hangsúlyozom: a saját döntésemet. Ne kelljen már mindent megindokolnom. Ez az én felelősségem. Van, ami nem tartozik a nyilvánosságra, a médiára.

A testvérét, Ronaldot nem akarta Magyarországra csábítani pályaedzőnek?

Eszembe sem jutott. Tény, hogy Ronaldnak most éppen nincs munkája, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz.

Sokat beszélnek egymással?

Gyakran hívjuk egymást. Örül, hogy elvállaltam a magyar válogatott irányítását, úgy gondolja, ez remek kihívás számomra. Felhívta a figyelmemet arra, amit már amúgy is tudtam, hogy sok buktatója lesz ennek a munkának.

Mint például?

Az, hogy nem lesz elég időm dolgozni. A legnagyobb probléma ez lehet. Ideális esetben három évre van szükség egy csapat felépítéséhez, de tisztában vagyok vele, hogy ennyi időt csak a legritkább esetben adnak. A szurkolók és az újságírók eredményeket akarnak látni. És ez így is van rendjén.

Szerdán a másodosztályú Vác ellen gyakorol a válogatott. Mire lesz elsősorban kíváncsi?

Tréningként fogom fel ezt az edzőmeccset. Azért lesz jó ez a találkozó, mert ismeretlen ellenféllel szemben egyénileg és csapatként is jobban megismerhetem a válogatottat. A fő hangsúly a taktikai elemek gyakorlásán lesz, hiszen a görög és horvát válogatott elleni közelgő meccsre nem árt alaposan felkészülni.

Mire készüljünk: támadó, vagy védekező stílus jellemzi majd a magyar nemzeti együttest?

Személy szerint a támadófutballt szeretem, de ez nem jelenti azt, hogy a védekezés ne lenne legalább ugyanennyire fontos. Sok kreatív játékosunk van, Gera Zoltán, Huszti Szabolcs, Dzsudzsák Balázs például remekül tudja szervezni a játékot.

Várja már a hétfőt?

Naná. Itt az ideje, hogy a gyakorlatban is megkezdjük a munkát.