Élet a kajakon, kenun túl

Hofi. Kajak-kenus berkekben így ismerik önt. Világbajnok kenus, s az egykori versenyzőtársak, a szakemberek szemében van múltja, rálátása, kötődése a sportághoz. Ám a sarki közértben vagy a bankban nyilván nem az egykor sikeres sportolót látják önben, hanem azt súgják a háta mögött: „na, ő a Kovács Kati párja…” Nem zavarja?Hofi. Kajak-kenus berkekben így ismerik önt. Világbajnok kenus, s az egykori versenyzőtársak, a szakemberek szemében van múltja, rálátása, kötődése a sportághoz. Ám a sarki közértben vagy a bankban nyilván nem az egykor sikeres sportolót látják önben, hanem azt súgják a háta mögött: „na, ő a Kovács Kati párja…” Nem zavarja?

Miért zavarna? Büszke vagyok rá! – válaszolja Hoffmann Ervin. – Különben is tíz évvel ezelőtt én nem a sikeres Kovács Katiba szerettem bele. Ott volt az edzőtáborban egy csinos kajakos lány, aki kedvesen mosolygott, nem volt önbizalma, s olykor bizony link volt az edzéseken. Még csak bontakozóban volt a sport és az élet minden területén. Mi úgymond együtt nőttünk bele ebbe a helyzetbe, így fel sem tűnik nekünk ez a felállás vagy szerepcsere. Nyilván az egy évtizeddel ezelőttihöz képest nagyot fordult vele, velünk a világ, ám azért a kedves mosolya és, sajnos, az önbizalomhiánya megmaradt…

Viccel?

Miért tenném?! Kati csupa kérdés legbelül. Bár ő minden idők egyik legjobb kajakosa, a versenyek előtt szinte a fejébe kell verni, hogy képes a sikerre. Ő nem az az elszállós fajta, és bár az évek során sok rutinra tett szert, izgulni azt nagyon tud.

És ilyenkor lép be ön a képbe. Humorral, érzelemmel vagy határozott mondatokkal tesz rendet a fejében?

Amit éppen a helyzet megkíván. Van, amikor egy jó poén oldja fel a feszültséget, van, amikor érzelemre van szükség. Az elmúlt évek során megismertük már annyira egymás rezdüléseit, hogy tudjuk, mivel orvosolható a baj. Amikor például Kati versenyeit nézem a tévében, már az evezésén látom, hogy milyen napja van. Arc és grimasz nélkül tudom, milyen lábbal kelt fel.

Pedig nem lehetett könnyű ezt kialakítani. Kati gyakorlatilag a fél életét edzőtáborban tölti. Ilyenkor mi marad önöknek?

Régebben együtt edzőtáboroztunk. Amióta befejeztem a pályafutásomat, ha Kati külföldön van, akkor skype-on vagy e-mailben tartjuk a kapcsolatot. Az idén szerencsések voltunk, hiszen én is kilátogattam hozzá egy hétre a San Diegó-i edzőtáborba. Szüksége volt rám, ahogyan jó néhányszor jártam Szolnokon is az elmúlt időszakban. Nehéz napokat élt át, rengeteg kérdés kavargott a fejében, ám ezekről az érzésekről, gondolatokról, ahogy ő sem teszi, én sem szívesen beszélnék. Inkább elárulom, hogy van nálunk egy szabály. Hét közben szó eshet a kajakról. Telefonon, vagy ha van időm elugrani hozzá, személyesen is megvitatjuk az edzéseket, a történéseket, a napi gondokat, élményeket. Ám ha szombat délben hazajön, ki sem ejtjük a szánkon a kajakozást. Ezek a kikapcsolódás és persze a mosás nagy pillanatai. A heti szenynyest bevágjuk a gépbe, aztán elmegyünk a családhoz, a barátokhoz, vagy éppen otthon maradunk, és élvezzük azt a néhány órát, ami a hétfői edzésig nekünk marad.

Szombatonként ebéddel várja haza?

Megesik. De nem vagyok nagy konyhaművész: a pörköltöt, gulyást azért megcsinálom, és most már úgy-ahogy eligazodom a mosógép, mosogatógép, vasaló háromszögben. Sokat azonban nem kell kinézni belőlem.

Kati mivel tudja kikapcsolni magát?

Először is a vásárlással, amit én körülbelül másfél óráig bírok, de ha látom, hogy rosszabb periódusban van, akkor összekapom magam a kedvéért. Aztán itt vannak a kutyáink, no és a kert, amivel szeret bíbelődni. Imádja a virágokat, ám mivel keveset van itthon, többnyire azok is rám maradnak. Kihalásos alapon… Egyébként kikapcsolódásunk nagyban függ attól, hogy Kati éppen hogy fáradt el: fizikailag vagy pszichésen. Ha előbbi, akkor marad az alvás és a pihenés, ha utóbbi, akkor jönnek a gondolatelterelő programok.

Volt már olyan pillanat az életükben, hogy úgy jött haza: befejezi, többé a kezébe se veszi a lapátot?

Minden élsportolónak vannak ilyen pillanatai. A sikerek mögé nem látnak be az emberek, nem érzékelik a lemondásokat. Aztán a kitűzött célok mindig elhessegetik ezeket az érzéseket, a család pedig átsegít a nehézségeken.

Egerszegi Krisztinán a pályája vége felé már látszott, hogy igazából vizet se akar látni. Kovács Kati tavaly ősszel azt fejtegette, nem tudja elképzelni, milyen lesz az élete a kajak nélkül. Érezhetően fájt neki, hogy ha teljesítményben még nem is, de korban kifelé tart ebből a sportágból.

Igen, az ősszel még voltak ilyen gondolatai, ám most az olimpiáért zajló küzdelemben szerencsére inkább a keménység, mintsem a nosztalgia jellemző rá.

A játékok évében más, mint általában? Feszültebb, hisztisebb, kezelhetőbb vagy kezelhetetlenebb?

Az olimpiai esztendő mindig más. Tele feszültségekkel, csatákkal, olyan harcokkal, amelyek igazából teljesen feleslegesek és haszontalanok. Szerencsére azonban Kati egyre jobban, érettebben kezeli az ilyen helyzeteket. És a vízen is sokkal felnőttebb. Érvényes ez az edzésekre és a versenyekre is. Az edzésen, ha szükséges, szelektál a résztávok között, a versenyen pedig ésszel kajakozik. Tisztában van azzal, hogy fizikailag mit bír el, és hogyan kell építkeznie, az erejét beosztania egy-egy pálya során.

Szokott neki súgni a versenyek előtt?

Előfordul.

És elfogadja?

Megvitatjuk a dolgokat, és általában bízik a meglátásaimban. Tudja, hogy én a legjobbat akarom neki.

És ő miben támasza önnek?

Szeret, ahogy vagyok. Ez épp elég.

Vagyis jöhet az esküvő. Sőt ha jól hallottuk, lesz is…

Lesz. Szeptemberben, az olimpia után. Tíz év után megértünk rá.

És a jövő? Marad az ingázás Budapest és immáron Szeged között, vagy benépesítik a nemrégiben elkészült házukat?

Sokat beszélgettünk erről is Katival, de egyelőre nem döntött a jövőről. Azt hiszem, az olimpiai hajrában nem is időszerű a búcsú gondolatával foglalkozni. Tény, hogy Kati nagyon szeretne már gyereket. Az egyik nővérénél két gyerkőc van, és a legjobb barátaink is családosak; szeret foglalkozni, játszani a kicsikkel. Ahogyan egyelőre még a kajakozásról sem tud lemondani. És ki más érthetné ezt meg, mint az egykori sportoló?!