Holland stílus

Amikor a farmernadrágba és zakóba öltözött Erwin Koeman megjelent a Puskás Ferenc Stadion játékoskijárójában, már túl voltunk a nap fénypontján. Magyar ember úgy volt vele, az U19-es válogatott győzelme Portugália fölött gyönyörű ajándék erre a hirtelen nyáriasra fordult szombat estére. Kaptunk megint egy kapaszkodót.

De aztán nem volt sok idő Németh Krisztián és a többi aranyifjú diadaláról beszélgetni, mert jöttek ki a főszereplők, az Európa-bajnok görögök, akik néhány hónappal ezelőtt ugyanitt 2–1-re győztek ellenünk, és persze érkeztek a mieink, az immár holland kapitány által irányított nemzeti csapat tagjai. Újabb időszámítás kezdete.

Hányadik ez már az elmúlt huszonvalahány év kudarcai közepette? Ám Erwin Koeman mosolyogva foglalta el a helyét a kispadon, hogy aztán újra és újra talpra pattanjon, és időnként hatalmasat kiáltson. Nem volt abban az üvöltésben düh vagy indulat, inkább afféle hadvezéri gesztusnak tetszett, egy önbizalommal teli futballszakember első lépései. Nemrég még Lothar Matthäust köszöntötte és kíváncsian fürkészte a Puskás Ferenc Stadion nyolcezer nézője. Akkor 2004. március 31-én a német klasszis magyarországi debütálásán Wales válogatottja 2–1-re győzött Budapesten.

A német világsztár pillanatok alatt magyar lett, a meccs lefújása után a zöld gyepen csaknem bevitt egy jobb horog, bal csapott kombinációt a walesiek bárdolatlan játékosának, Robbie Savage-nek. Azóta messzire sodorta az élet a Bayern egykori világklasszisát, hogy mi magyarok megannyi hullámvölgy után egyszer csak egy holland szakembert köszöntsünk. S bizony, a vastaps dukált neki, mert vezetésével több mint húsz év után először győztük le a görögöket. A világbajnok olaszok után miénk az Eb-győztes skalpja is. Lehet, hogy Erwin Koeman lesz az, aki a holland stílussal egyszer megtanítja majd igazi tétmeccsen is nyerni a mi fiainkat...