Ma is hősök

Hiába drukkoltam a görögöknek, kiestek. Igaz, szerintem senki sem gondolta komolyan, hogy Angelosz Hariszteaszék megint aranyérmesek lesznek.

Nagy tragédia azért nem történt: Otto Rehhagel csapata egyszerűen megöregedett. Négy éve azzal hozta ki magából a maximumot, hogy megnyerte az Európa-bajnokságot, most meg azzal, hogy kijutott a tornára. Két csoportkör után legalábbis az a benyomásom, hogy Spanyolország, Svédország és Oroszország is erősebb válogatottal büszkélkedhet, mint Görögország. Hallottam Rehhagel mester meccs utáni nyilatkozatát, amely szerint nem az a csoda, hogy máris kiestek, hanem az, hogy 2004-ben Eb-elsők lettek, és ezzel tökéletesen egyetértek. A görög futballban új időszámítás kezdődhet, hiszen néhány idősebb játékos ezzel lezárta válogatottbeli pályafutását. A német szakemberre pedig szép feladat vár, hozzáfoghat egy új csapat építéséhez.

Mert azt kizárom, hogy megköszönik a munkáját. S ezt nem az mondatja velem, hogy még márciusban meghosszabbította a szerződését két évvel, hanem az, hogy arrafelé nem feledik, ha valaki letesz valamit az asztalra. Jó, ez a viadal nem úgy sikerült, ahogy arról a hellének álmodoztak, de ez még nem jelenti azt, hogy a népharag elsöpri Rehhagelt és csapatát. Talán egyedül Antoniosz Nikopolidisz lesz az, akit nem rózsákkal várnak majd a repülőtéren, ugyanakkor nem hinném, hogy a kapusnak bármitől is félnie kellene: ha négy esztendeje hősnek kiáltották ki Görögországban, az is marad.

A vasárnap délutánt Székesfehérváron töltöttem, a Puskás–Suzuki-kupa bronzmérkőzését és döntőjét néztem végig – mintha nem is magyar stadion lelátóján ültem volna: a Real Madrid elleni fináléban a Puskás Ferenc Akadémiáért szurkolók még egy szép beadást is megtapsoltak… A Panathinaikosz küldöttségét Antonisz Antoniadisz vezette, aki tagja volt annak az együttesnek, amely 1971-ben BEK-döntőt játszott, és amelyet Öcsi bácsi edzett. Kicsit beszélgettem vele, és bár szomorú volt a válogatott korai búcsúja Antoniadisszal, egyszer csak elmosolyodott, majd azt kezdte magyarázni, hogy Henk ten Cate személyében milyen jó szakembert ültettek le a kispadra, és meglátom, hamarosan újra a csúcsra jut a Pana. Vasárnap pedig már örülni is tudott: a zöld-fehérek 17 éves gárdája úgy lett harmadik, hogy legyőzte a Honvédot.

Más kérdés, hogy ez engem nem tett boldoggá…