Keserves feladat: újra építkeznie kell

Készséges, mint mindig, a hangján azonban érződik, volt már jobb hangulatban is. Prukner László csapata délutáni edzésére készül, és nem tagadja, bizonytalan a jövőt illetően. Pedig hihetnénk, Kaposváron most minden szép és jó, a 2007–2008-as bajnokságban elért hatodik helyezéssel története legjobb eredményét produkáló Rákóczi gőzerővel készül a bajnoki rajtra. Ez utóbbival nincs is probléma, a játékosok becsülettel készülnek, az már más kérdés, hogy a megszokott labdarúgók közül többet hiába keresünk. Aki ismeri a kaposvári viszonyokat, azt mondhatja, nincs ebben semmi meglepő, két-három húzóember az átigazolási időszakokban (kivéve az elmúlt nyarat) távozni szokott a klubtól, csakhogy ezúttal minden bizonnyal öt alapember dönt a váltás mellett. És ez már elegendő ok arra, hogy a vezetőedző elgondolkodjon a folytatásról...

„Kissé kilátástalannak érzem a helyzetünket, azonban rögtön hozzá kell tennem: a szezon kezdetekor rendre így szokott lenni – mondta Prukner László. – Eddig sem sírtunk, ha valaki eligazolt tőlünk, most sem tesszük, ám az biztos, hogy öt-hat kezdőjátékos kiválása rendkívül nagy veszteség. Lehetőségeinket ismerve ezúttal is csak alacsonyabb osztályból tudunk igazolni, azt azonban csak remélni tudom, hogy az újonnan érkezettekben éppúgy meglesz az ambíció, mint volt a most távozókban.”

Pintér Attila az ETO-hoz szerződött, s arról lehetett hallani, hogy André Alves és Leandro da Silva Oroszországba utazott tesztelésre. Úgy tűnik, a vlagyivosztoki Lucs-Enyergija napokon belül előáll szerződési ajánlatával (a két futballistának élő megállapodása van), azt pedig nehéz elképzeni, hogy a nem túl rózsás anyagi helyzetben lévő kaposvári klubnál elutasítanák az ajánlatot. A jól teljesítő védekező középpályás Maróti Bélát a Rákóczi szerette volna megtartani, ám a játékos csütörtökön három évre elkötelezte magát a Honvédhoz. A veszteség rovatban szerepel még Milinte Árpád neve is: a kapus családi okokra hivatkozva távozik, és valószínűleg Siófokon folytatja pályafutását.

Az öt játékos mindegyike a kezdő tizenegy tagja volt, nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy nélkülük a kaposvári futball jelentősen gyengül. Prukner László immár öt éve remekel a rá bízott csapattal (előbb feljuttatta az élvonalba, majd évről évre előrelépett vele), ám egyre inkább úgy tűnik, csodaszámba menne, ha a Rákóczi teljesítménye nem esne vissza jelentősen. A kérdés adja magát: nem járt volna jobban az ugyancsak lejáró szerződésű Prukner László, ha a bravúros hatodik helyezés után ő is a távozás mellett dönt?

„Nem titok, érzelmi döntést hoztam, amikor úgy határoztam: maradok – adott magyarázatot a szakember. – Sok mindent kellett mérlegelnem: többek között azt, hogy ennél a klubnál lettem az, aki vagyok. Persze akik eddig megbíztak bennem, azoknak talán adtam is valamit cserébe a bizalmukért. A vezetőkkel a közös munka folytatása mellett döntöttünk, remélem, a kaposvári futballról egy év elteltével sem múlt időben beszélünk... Bíztam abban, hogy ennyire azért nem változik meg a keret, de nyilvánvaló, az edző ilyenkor tehetetlen. Van, aki azt mondja, az elmúlt évek munkáját egy rosszul sikerült szezonnal le lehet rombolni. Nincsenek illúzióim, ezzel tisztában voltam, amikor a maradásra szavaztam. A múlt szép, de felesleges visszatekinteni. Ha esetleg kedvezőtlenül alakul a kaposvári labdarúgás helyzete, nekem akkor is lesznek céljaim a futballban.”