Különdíjat a törököknek!

Kezdjük a legfontosabbal: szó sincs valamiféle csodáról, utánozhatatlan mentalitásról. Emeljük meg a kalapunkat a mindig, mindenhol végsőkig harcoló németek előtt, és kezdjük el utánozni őket.

Ahány világverseny, annyiszor hangzik el a Nationalelf dicsérete, és persze olyankor jön a jól ismert mondat, hogy bezzeg a németek…! Magam is futballoztam az Eintracht Frankfurtban, talán nem is ment rosszul, így elfogadható tőlem, ha azt mondom, bárki képes lehet effajta megalkuvást nem tűrő játékra.

Amikor Frankfurtba kerültem, belém nevelték ezt a mentalitást, úgy dolgoztattak az edzéseken, hogy megszokjam, átvegyem és magamévá tegyem a német stílust. Amióta edzősködöm, minden csapatomnál megkövetelem az ilyesfajta hozzáállást, ami még a tehetségnél is fontosabb. Nem véletlenül jutottak el újra a németek az Európa-bajnokság fináléjába annak ellenére, hogy – számomra legalábbis úgy tűnik – hiányzik belőlük az igazi vállalkozókedv.

Miroslav Klose nagyon egyedül maradt, Lukas Podolski talán csak egyszer villant, Michael Ballack szürke volt. Szerencséjükre játszott Philipp Lahm, a mezőny legjobbja, aki hátvéd létére a legveszélyesebbnek tűnt. A törökökről viszont ismételten csak pozitívan tudok beszélni. Fantasztikus csapat szenzációs szövetségi kapitánnyal!

Javasolnám is az UEFA vezetőinek, adjanak nekik valamilyen díjat! Elképesztő, amit hét állandó játékosuk nélkül produkáltak az elődöntőben! Már a meccs előtt jeleztem: életveszélyes lenne számukra, ha csak a védekezéssel törődnének. Ám Fatih Terim annál okosabb, rafináltabb edző, mint hogy ilyen csapdába ejtse csapatát.

A törökök támadtak, méghozzá gyorsan, veszélyesen, tizenegy lövésük eltalálta a kaput. Elképesztő adat! Ugyanakkor nem szabad összehasonlítani a jelenlegi török gárdát a négy évvel ezelőtti kontinensbajnok görögökkel. Ők valóban a semmiből nyertek, míg a törököknek már volt kiugró eredményük. Le a kalappal előttük!

Az Európa-bajnokságon szerephez jutó kapusok többsége – Igor Akinfejev és Iker Casillas kivételével – hatalmas csalódást okoztak nekem. Arra, amit például Jens Lehmann bemutatott a szerdai elődöntőben, nehéz jelzőket találni. Ám a németek erejét, tartását mutatja, hogy kapusuk kapitális hibái ellenére is bejutottak a vasárnapi döntőbe.