Latin szépség

Nagy meccsek, fantasztikus játékosok, egyéniségek, tanulságos csaták. Mi, magyar edzők sokat tanulhattunk az Európa-bajnokságon látottakból.

A pro licences tanfolyamon többször beszéltünk arról, hogy futballunknak milyen irányba kell elindulnia. Egyetértettünk abban, az edzőknek a magyaros stílust kell favorizálniuk, s ezzel megalapozhatják a jövőbeni sikereket. Gyorsaság, robbanékonyság, labdabiztosság, ragyogó improvizációs készség jellemezte a hőskorban a honi labdarúgókat.

Manapság mindezeket a latinos futball művelőitől láthatjuk. Az Eb-n a spanyolokra, a portugálokra, a törökökre volt jellemző a gyors passzos, elmozgásos, technikás foci. Nekem ez a szép játék tetszett. A torna mérkőzései közül a legszívesebben a török– horvát, az orosz–holland, a spanyol–orosz összecsapásra emlékszem vissza azért is, mert élmény volt nézni a technikás futballt, s azért is, mert olyan taktikai húzások jellemezték a csatákat, amelyekből tanulhattam.

Mondani sem kell, a profi labdarúgóknál alap a kiváló fizikai adottság, ami viszont még náluk is plusz: a nagy futómennyiség parádés technikai tudással párosul. Több labdarúgó teljesítménye tetszett, így a német Philipp Lahmé, aki védőként is bátran vállalkozott előretörésekre, technikai képzettsége pedig olyan magas szintű, hogy támadásban az ellenfél kapuja előtt is rendkívül veszélyes. Vagy a spanyolok fantasztikus hármasa, Andrés Iniesta, Xavi és David Silva; ők rácáfoltak arra, hogy a középpályán manapság csak a robusztus játékosok érvényesülhetnek.

Kiemelném még a holland edzőket: Leo Beenhakker a lengyel, Marco van Basten a holland, Guus Hiddink az orosz válogatott élén mutatta meg, milyen remek stratéga. Nálunk ugyebár Erwin Koeman bizonyíthat, s őszintén hiszek abban, hogy mi, magyarok is hamarosan Eb-szereplő válogatottunknak szurkolhatunk. Nagyon bízom az U19-es nemzeti csapatban, illetve azokban a játékosainkban – Juhász Rolandban, Dzsudzsák Balázsban, Vadócz Krisztiánban –, akik nemcsak a jelen, hanem a jövő meghatározó labdarúgói lehetnek.