Gál Róbert megkísérli a majdnem lehetetlent az olimpiai játékokon

Böczögő Dorina és Gál Róbert – mindössze ők ketten indulnak Pekingben a magyar tornászok közül. Gál Róbert számára nem ismeretlen ez a szituáció: négy évvel ezelőtt Athénban már átélt hasonlót. Akkor a férfiválogatott az anaheimi világbajnokságon szerepelt le, és egyedüliként Gál szerzett olimpiai kvótát.

Ugyanez szinte pontosan megismétlődött a pekingi kvalifikációs versenyek során, azzal a különbséggel, hogy a kétszintes kvalifikációs rendszerben a magyar csapat már az első akadály során elbukott, hiszen 2006-ban az aarhusi világbajnokságon csak a 27. helyen végzett. Ahhoz pedig, hogy az olimpia előtti évben megrendezett stuttgarti vb-n csapattal is képviseltesse magát Magyarország, az első 24-be kellett volna kerülnie.

Gál számára tehát az egyetlen lehetőség az maradt, ha Stuttgartban az egyéni összetett versenyben minél előrébb végez. A bonyolult kvalifikációs szabályok szerint ugyanis a még szabad kvótákat azok a versenyzők kapták meg, akik mind a hat szeren elindultak a vb-n.

A korábbi sikertelen esztendők alapján erre csak egyetlen magyarnak volt lehetősége, és mivel Gál Stuttgartban jobban szerepelt, mint Hetrovics Marcell, övé lett az olimpiai kvóta. És ezzel együtt az esély, hogy megmutassa: nem kell őt még leírni.

A kétkedők és a laikusok talán nem véletlenül fanyalogtak, amikor kiderült, Gál lehet ott Pekingben. Az athéni pontszerző (ugrásban lett hatodik) ugyanis – a 2005-ös esztendőt leszámítva – az utóbbi években nem kápráztatja el a sportág szerelmeseit.

A talajon 2005-ben világ- és Európa-bajnoki bronzérmet szerző tornász ugyan néhány Világkupa-viadalon dobogóra állt ezen a szeren, ám 2006 óta egyetlen nagy nemzetközi versenyen sem került a döntőbe, sem összetettben, sem valamelyik szeren. 2006 tavaszán ugyanis a cottbusi Világkupa-viadalon súlyos sérülést szenvedett, és azóta nemigen találja régi önmagát.

A 2006-os idényt Gál gyakorlatilag teljesen kihagyta, és amikor már éppen kezdte visszanyerni formáját, újból megsérült. Ez 2007 tavaszán történt… Éppen egy évvel az első eset után. Gál elkeseredett, bár akik ismerik, tudják, nem jellemző rá, hogy feladja. Ezúttal sem tette. Gyakorlatilag nyári pihenő nélkül készült a stuttgarti világbajnokságra – az olimpiai kvóta reményében. És az ebből a szempontból sikeres vébé után sem állt meg, sőt a téli pihenőjét is meglehetősen rövidre szabta.

„Az olimpia évében nem pihenhetek – mondta akkor. – Szeretném erősíteni a gyakorlataimat, ezért már viszonylag korán, februárban elkezdem a versenyzést.”

Gál sohasem titkolta: Pekingben egyéni összetettben nincsenek vérmes reményei. Van azonban két szer, ahol talán messzire juthat: a talaj és az ugrás, amelyeken legnagyobb sikereit aratta. „A másik négy szerre is tisztességesen felkészülök, ám azokon inkább a biztonságra törekszem – ismerte el Gál. – Talajon és ugrásban viszont új elemeket építek be a gyakorlataimba, mert csak így lehet esélyem arra, hogy megvalósítsam legtitkosabb álmaimat.”

Gál meg is kezdte a munkát, ám a sérülések ezúttal sem kerülték el. Hol a nyaka, hol a lába rakoncátlankodott, így aztán a tavasszal sem sikerült mindig teljes értékű munkát végeznie. Az Európa-bajnokságra el sem utazott – épp azért, hogy kímélje a lábát. Na és persze azért, hogy legalább az olimpián teljes értékű harcosként lépjen a szerekhez.

A májusi moszkvai Világkupa-versenyen talajon indult, és bár ezúttal sem került a legjobb nyolc közé, mégsem volt elégedetlen. „Jobb eredményt szerettem volna elérni, hiszen az edzéseken már sokkal jobban teljesítettem, ám ezúttal a Thomas-köröket elrontottam – mondta. – Az ugrássoraim viszont jól sikerültek, és ami a legörömtelibb, hogy a verseny során egyáltalán nem éreztem fájdalmat a lábamban.”

A fájdalom tehát talán már a múlté, ám ne feledjük: amíg Gál a sérülései miatt gyakorlatilag alig versenyzett az elmúlt években, egyre többen fejlődtek annyit, hogy az egészséges Gál Róbertnek is megnehezítsék a dolgát. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar tornásznak semmi esélye sincs arra, hogy odakerüljön a legjobbak közé, ám az ő esetében többszörösen is érvényesülnie kell a közhelyszerű mondatnak, miszerint mindennek, valóban mindennek össze kell jönnie ahhoz, hogy sikerüljön elérni a kitűzött célt.

Ezúttal a fináléba kerülést. Sérülés nélkül, szerencsével, akaraterővel, összpontosítással talán valóban sikerülhet.