A korona gyémántja

Az ezredfordulón min den sportágban megválasztották az évszázad játékosát, és a címet az olasz Lorenzo Bernardinak adták oda a férfi röplabdázóknál – a második helyre sorolva a Brazíliában félistenként tisztelt Gibát. Talán ha egy picit vártak volna a szavazással… A brazil válogatott ugyanis a 2001-es Világliga óta szinte csak azt a versenyt nem nyerte meg, amelyen nem indult el. A lajstromot egy bronzérem „csúfítja”, még 2003-ból Santo Domingóból, a Pánamerikai Játékokról. Ám sem világbajnokságon, sem Világkupán, sem olimpián, sem a Világligában nem talált legyőzőre az arany-zöld mezes délamerikai társulat. A csapat legjobbja, szinte magától értetődően, a most 32. életévében járó, a világot Gilberto Amaury de Godoy Filho néven meglátó szélsőütő. De maradjunk egyszerűen csak a Giba művésznévnél.

2006-ban például Brazíliában az év férfi sportolójának Gibát választották a sportújságírók. Brazíliában! Ahol minden a futball-labda körül forog. Ahol azt tartják, hogy csak az megy el röplabdázni vagy kosarazni, aki teljesen esélytelen arra, hogy valamikor is bekerüljön a több mint 150 ezer labdarúgócsapat keretébe. Mert olyan ügyetlen…

Nekik legyen mondva. A 2006-os év sportolója szavazás akkor is kuriózumszámba megy, ha figyelembe vesszük, hogy az abban az évben Németországban megrendezett futball-világbajnokságon a Ronaldinhóval, Ronaldóval, Roberto Carlosszal, Adrianóval, Kakával felálló selecao címvédőként kiesett a negyeddöntőben… A média képviselői talán ezért orroltak meg az aranylábúakra.

Semmiképpen sem került érdemtelenül Giba birtokába a cím. A brazil röplabda-válogatott abban az évben megnyerte a világbajnokságot Japánban, és a torna legértékesebb játékosát úgy hívták: Giba. Nem mellékesen ez volt a „leosztás” a Világliga moszkvai nyolcas döntőjében is. A brazilt Andrea Zorzi, az olaszok évek óta tévékommentátorként dolgozó korábbi világklasszisa egyszerűen csak Mr. Univerzumnak nevezte, utalva a brazil géniusz univerzális képességeire.

Giba a röplabdázók között egyáltalán nem számít magasnak, „mindössze” 192 centi, s a súlya is átlagosnak mondható, 85 kiló. Viszont ahogy megmozdul a röplabdapályán, az maga a harmónia. Atletikus, dinamikus, erőt sugárzó. Mezőnyözésben verhetetlen, ám az az igazán látványos, amikor felmegy a hálóhoz, és ütéshez készül: 325 centi az ütőmagassága (az ellenfél blokkolása közben 312-ig ér fel a keze). „Egyszerűen élmény nézni a mozgását! A legszebben röplabdázó játékos a világon, akit valaha láttam. Csodálatos sportoló!” Ezt a jellemzést kétségek nélkül elfogadhatjuk Bernardo Rezendétől, a brazil válogatott szövetségi kapitányától, akinél jobban senki sem ismeri korunk legkiválóbb röplabdázóját. Naná, együtt nyertek meg mindent, amit csak lehet. Márpedig aranyakból jutott vékaszámra.

Amikor a brazil válogatott sikereiről kérdezik, Giba elérzékenyül: „Tényleg olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Amikor a válogatott keret összejön, elfelejted minden gondodat, csak a játék imádata és a társak szeretete vezérel. A brazil nemzeti mezben olyan egyszerű minden – kimész a pályára, élvezed, amit csinálsz. Talán ez a lényeg” – próbálja keresni a sikerek kulcsát az athéni olimpián is a legértékesebb játékosnak megválasztott Giba. – Az elmúlt évtizedekben mindig akadt egy ország, amely kimagaslott a világ élmezőnyéből, ilyen volt az 1970-es években a Szovjetunió, a nyolcvanas években az Egyesült Államok, majd az ezredforduló előtt Olaszország válogatottja. Az új évezred pedig a miénk, talán az egység, az összetartás miatt” – folytatja.

Ebben valóban lehet valami, hiszen a brazil válogatott játékosainak többsége 28 és 34 év közötti, szinte ugyanaz a korosztály, egy évtizede együtt játszanak a nagy világtornákon. A pekingi olimpiára készülő keretből nyolcan ott voltak az athéni aranycsapatban is. Akkor zárult le végleg a korszakváltás: a dél-amerikaiak a fináléban az olaszokat verték meg, akiknek nem adatott meg soha, hogy olimpiai bajnokok legyenek. Giba karrierjében a sydneyi olimpia a fájó pont: a negyeddöntőben toronymagas esélyesként játszottak az ősi rivális argentinok ellen, s kikaptak 3:1-re. Van abban valami sorsszerű, hogy a brazilok világhódító útja éppen 2002-ben, az Argentínában rendezett villágbajnokságon kezdődött…

Giba nem csupán atletikus képzettségével és gyorsaságával tűnik ki. Megvan a karizmája, amely elengedhetetlen, ha valaki csapata vezéregyéniségévé akar válni. Pedig ő is megjárta a hadak útját. Egészen pici korában leukémiát diagnosztizáltak nála, de mert időben észrevették, kigyógyították. Jóval később, 2002-ben fennakadt a doppingteszten. Marihuánát mutattak ki a vizeletében, de kidumálta: csak egyszer, és csak egy bulin…

Hittek neki, megúszta nyolcmeccses eltiltással.

Csak klubsikerekben szenved hiányt Giba. Az nem jön össze neki. Ha nincsenek a válogatottban megszokott társak, nem nyer. De valahogy így van ezzel az összes brazil világsztár, talán az egyetlen Gustavo Endres kivételével. Pedig Giba eltöltött három évet Ferrarában, négyet a Piemonte Volley csapatában. Nem lett olasz bajnok. Brazil sem volt soha, mint ahogy orosz sem, pedig nagy tervekkel érkezett tavaly a Moszkva melletti Ogyincovóba, ahová még kétéves szerződés köti. Ő a világ legjobban fizetett röplabdázója, 650 ezer eurót keres nyolc hónap alatt. Mégsem nyert sem bajnoki címet, sem Bajnokok Ligáját. Hiába, nincs vele a nagy brazil család.

Ott van viszont az igazi. Felesége, az egykori román válogatott Cristina Pirv éppen azokban a napokban adott életet első gyermeküknek – kislánynak –, amikor Giba és társai útban voltak az athéni aranyérem felé. Reszkethetnek az ellenfelek: Cristina Pirv ismét áldott állapotban van, gyermeküket augusztusra várja. Biztosan fiú lesz – és arany dukál neki Pekingből!