Nem akar a terhükre lenni

– Kezdjük a lényeggel: mondhatjuk azt, hogy egy önön túlmutató csatározás nagy vesztese lett?– Kezdjük a lényeggel: mondhatjuk azt, hogy egy önön túlmutató csatározás nagy vesztese lett?

És akkor finoman fogalmaztunk – feleli Benedek Dalma.

– A női szakágban az elmúlt egy esztendőben egymást követő eseményeket talán már mindenki ismeri Magyarországon. Hallottunk több véleményt erről, az önét még nem...

Nem hiszem, hogy a véleményem sokat változtatna a helyzetemen. Janics Natasa tavaly tavaszi távozásával elindult egy folyamat, amelyet senki sem tudott kordában tartani, és amelynek részeként mi ismét elbukunk egy olimpiát. Pedig az eredmények szerint én vagyok a második számú egyesversenyző, és Paksy Timivel mi vagyunk a második számú páros Magyarországon.

A folyamatnak, amelyről beszél, az alapját az adta, hogy edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin minden eszközzel el akarta vágni Janics Natasa csapatba kerülési lehetőségét. Sem Janicsról, sem a Kovács, Janics párosról nem akart hallani. Ezzel egyetért?

Ez az edző–tanítvány konfliktus, amely hónapról hónapra nőtt edző kontra tanítvány–szövetségi kapitány–elnök konfliktussá, alapjaiban rengette meg a női szakágat. Kati néni ebben a helyzetben valóban túlságosan is határozottan ment a saját feje után, é s talán kiharcolt olyan döntéseket, amelyek később egészen más helyzetet idéztek elő.

Ha úgy vesszük, a négyesválogató kierőszakolása, amely szintén Janics ellehetetlenítését célozta, éppen az önök vesztét okozta. Angyal Zoltán szövetségi kapitány ugyanis eredetileg az egyes- és pároseredmények alapján állította volna össze a női négyeseket.

És most a kapitány sziklaszilárdan ragaszkodik ehhez a döntéshez. Pedig a Világkupa utáni elnökségi ülésen több számban is felrúgták az előre lefektetett elveket. Most azonban nincs más variáció. Sőt, annak idején a kapitány síkra szállt az akkor második számú magyar versenyző, Janics Natasa jogaiért. Nem hinném, és nem is látom, hogy az én érdekeimért is tűzzel-vassal küzdene. És bár igazából még a csapat összeállításáról döntő elnökségi előtt állunk, így lehet, hogy magam alatt vágom a fát, de azt kell mondanom: ne is erőltessenek be olyan négyesbe, amelyben nem látnak szívesen. Valóban csak újabb feszültséget szülne ráerőltetni magam olyan emberekre, akiknek alapvetően teher lennék. Ha például a Timivel alkotott párosunk megbontásáról lenne szó, szinte száz százalék, hogy én is lázadoznék.

Szakmai vagy személyi ellentétek miatt nem kívánják önt a többiek a négyesben látni?

Ezt a lányoktól kellene megkérdeznie.

A parton több véleménnyel is találkoztam. Volt, aki azt mondta, hogy a technikája nem illik bele a csapathajóba, más pedig azt fejtegette, sokat fejlődött ezen a téren. Ön szerint mi az igazság?

Számítottam erre a kérdésre, amelyet megpróbálok az eredményeimmel indokolni. Az elmúlt világversenyeken tízszer ültem csapathajóban, mind a tízszer a dobogón végzett az az egység, két világ- és négy Európa-bajnoki címet szereztünk. Tavaly még a negyedik lyukban ültem, mondván, nem megfelelő még a technikám, az idén azonban átkerültem a második beülőbe, hiszen sokat fejlődtem ezen a téren. Már nem rázom szét a hajót, amivel néhányan vádolnak. Ráadásul Janics Natasával még sosem mentem négyest, így nem tudhatjuk, de szerintem már nem is derül ki, milyen lenne az az egység.

Ha már ismét Janicsra terelődött a szó… Sosem érezték azt Paksy Tímeával, hogy éppen a többek és talán önök által is megálmodott Kovács, Paksy, Benedek, Janics négyes érdekében Kovács Katalinhoz hasonlóan ki kellene állniuk a kétszeres olimpiai bajnokért az edzőjük előtt?

Ezt így konkrétan nem mondtuk ki, de több újságcikkben és televíziós interjúban is fejtegettük, hogy örülnénk, ha a Kovács, Janics páros elindulhatna a válogatókon.

Egy versenyzőnek nem lehetnek meglátásai, nem formálhat véleményt Kati néni csoportjában?

Szerintem az természetes, hogy egy csapaton belül az edző a főnök. És a főnök dönt, aki adott esetben meghallgat bennünket, legfeljebb másként cselekszik.

Kovács is beszélt neki a triplázási szándékáról, amelyet nem támogatott az edző. Meglehet, ez is közrejátszott a távozásában. Ön miként látja a három számmal kapcsolatos kérdéskört?

Hazai viszonylatban Kati bizonyította Kati néninek és az országnak, hogy képes a triplázásra.

Kérdés, hogy a nemzetközi mezőnyben is képes lesz-e maximális

teljesítményt nyújtani. Lehet, hogy tarolnak a lányok, és megnyerik mindhárom számot Pekingben, de az is lehet, hogy csak egy vagy két aranyérmet nyernek. Vagy csak ezüstöket… Ugyanakkor mi a garancia arra, hogy velem, velünk mindhárom számban elhoznánk az aranyat?!

Ha az elnökség úgy dönt, hogy tartalékként kiviszik önt az olimpiára, elutazik?

Nem hiszem, túlságosan fájna. Négy évvel ezelőtt is már az olimpia kapujában álltunk, de részben rajtunk kívül álló okokból nem vehettünk részt a játékokon. Akkor nem fájt ennyire, hiszen igazából úgy fogtuk fel Timivel, hogy ez a sors ajándéka lett volna. Valahogy úgy, mint most Peking Szabó Gabi és Kozák Danuta számára.

Két esztendővel ezelőtt Szabóval és Kozákkal szinte egy időben hagyták el Simon Miklóst, aki azóta Angliában edzősködik. A trénerrel kétszeres egyéni világbajnok lett, mégis úgy vélte, csak Kati néni csoportjának tagjaként lát garanciát arra, hogy kijusson a pekingi olimpiára. Jó döntést hozott?

Ezt már a hét végén többen az arcomba vágták a parton. Az ember nem láthat előre, és utólag, a történések tükrében minden más értelmet nyer. Én most is csak azt tudom mondani, tiszta a lelkiismeretem, mindent megtettem azért, hogy tisztességesen felkészüljek az olimpiára.

Visszafordítaná az idő kerekét?

Ha nem tudnám a végeredményt, biztosan nem. Most azonban vannak dolgok, amelyeket biztosan másként tennék. Csak azt nem tudom, meddig mennék vissza az időben. Ha cinikus akarok lenni, akkor a csecsemőkoromig. És inkább zongorázni vagy balettozni kezdenék el…