A Fenerbahcéra hangolva

Fél óra volt még a mérkőzés kezdetéig, s a Hidegkuti-stadion fedett lelátóján hatan vártak a mérkőzés kezdetére.

Az idős MTK-szimpatizáns kérdésére, hogy a centerpályán vagy a Salgótarjáni úton lesz-e a Cegléd elleni találkozó, a bennfentes azonnal rávágta, hogy a Salgótarjáni úton; mire néhány perccel később a kikocogó játékosok tudatosították mindenkivel, változott az eredeti program. Igaz, a pálya talaja volt már jobb állapotban is, a gyomirtótól a fű imitt-amott kiégett, ez azonban nem lehetett akadálya annak, hogy a bajnokcsapat a megszokott környezetben fogadja az NB II-es Ceglédet.

A „hatok” egyikét amúgy csak az nem ismerte fel, aki korábban még nem járt futballmeccsen: Mátyus János ellenfélként rengetegszer megfordult a Hungária körúton, a legutóbbi bajnoki esztendőben pedig a Ferencvárost erősítette. Noha teljesítménye a jobbak közé tartozott, további szolgálataira a fiatalításra szavazó Üllői úti klubnál nem tartottak igényt; igaz, közölték vele, edzőként esetleg számítanának a munkájára. A 33 esztendős védő elmondta, nem érzi még magát öregnek, elsősorban futballozni szeretne, és erre Ausztriában, alacsonyabb osztályban van is lehetősége. Noha szeretne magasabb szinten játszani, ha erre nem lesz módja, marad az ingázás és talán valamelyik ferencvárosi utánpótlásgárda irányítása. A ballábas védő nem kerülhette el az aktuális kérdést: a fiatal MTK mire lehet képes a BL-selejtezőben a sztárokkal felálló Fenerbahcéval szemben?

„Sokan semmi esélyt sem adnak az MTK-nak, mondván, fiatalok a játékosok, nem lehet keresnivalójuk a Fenerbahce klaszszisaival szemben – mondta Mátyus János. – Nem tagadom, amikor korábban pályára léptem a megfiatalított MTK ellen, magam sem tartottam túlzottan sokra, aztán a saját bőrömön tapasztaltam, nem lehet lebecsülni a csapatot. Ebben az együttesben mindenki pontosan tudja, mi a feladata, a balhátvéd éppúgy tisztában van azzal, mit kíván az adott játékhelyzet, mint a jobb oldali középpályás. Sajnos nálunk, a Fradinál nem ez volt a helyzet... Noha a párharc esélyese a török klub, bízhatunk abban, hogy Kanta Józsefék nem vallanak szégyent.”

Bármilyen meglepő, a kék-fehéreknél egyelőre kevés szó esik a július 30-án esedékes törökországi BL-meccsről. A Garami József irányította együttes a felkészülés kezdete óta immár harminc edzésen van túl, a Ceglédi VSE elleni kilencven perc pedig az első gyakorló mérkőzése volt a legutóbbi bajnokság aranyérmesének. A kisebb sérüléssel bajlódó Pintér Ádám, Urbán Gábor és Vadnai Dániel kihagyta a meccset, ugyanakkor bemutatkozott a közönségnek a Szombathelyről igazolt Nagy Gábor. Ahogy arra számítani lehetett, a találkozón a házigazda akarata érvényesült, ám a Cegléd futballját sem érheti kritika. A vendégekről annyit érdemes megjegyezni, hogy Simon Antalt Soós Imre váltotta a kispadon, az elmúlt évi játékoskeretből Nagy Adrián Pécsre távozott, Kiri Mihály és Kozarek András szerződését nem hosszabbították meg, ugyanakkor Sánta András Siófokról, Szabó Zoltán Pápáról, Selei András a REAC-tól és Villányi Gergely Felcsútról érkezett a VSE-hez.

A lelátón neves szakemberek is ültek: Kis Károly legutóbb a paksiak ellenfeleit térképezte fel, és az NB III-as Salgótarjánnal remekelt, Sándor István az NB IIes Jászberény szakmai munkáját vezette, július elsejétől azonban a Fehérvár NB III-as gárdáját irányítja, valamint tehetségeket kutat a klubnak, Várhidi Péter pedig az olimpiai csapatnál számításba vehető játékosokat szemrevételezte. Ők a többiekkel együtt láthattak jól felépített támadásokat, szép megoldásokat és bosszantó hibákat egyaránt. Az MTK vasárnap huszonkét játékossal indul edzőtáborba Ausztriába, ahol a román Galati, a cseh Sparta Praha és az SK Austria elleni mérkőzés már a bajnoki rajtra és a Fenerbahce elleni párharcra való felkészülést szolgálja.

És bár a nemzetközi porondon a papírforma nem a magyar bajnok mellett szól, azért ne feledjük a kilenc évvel ezelőtti bravúrt: akkor az UEFA-kupában a hazai gól nélküli döntetlen után az MTK idegenben győzött (Kenesei Krisztián duplájával) 2–0-ra.

Hasonló eredmény most nem bravúr lenne, hanem maga a csoda…