A győri NB II vonzóbb a kaposvári élvonalnál

Azzal mindenki tisztában volt Kaposváron, hogy az átigazolási időszakban néhány futballista elhagyja a csapatot. Nem vitás, a keret fölöttébb átalakul, miként az is biztos, hogy tehetséges fiatalok, alacsonyabb osztályban szereplő futballisták érkezhetnek a Rákóczihoz. Szolnokról a védő Bogdán Gábor és Pintér László, valamint a támadó Farkas Krisztián már megegyezett a klubbal, a ghánai Samuel Ato is a somogyiak játékosa, ám egyre valószínűbb, hogy az ETO tehetséges fiataljai közül senki sem igazol Kaposvárra. Márpedig erre határozott esély volt.

A zöld-fehérek ügyvezetője, Illés János elmondta, több lábon álló együttműködési szerződésben állapodtak meg az ETO elöljáróival (csak a győri ügyvezető igazgató, Klement Tibor külföldi útja miatt nem foglalták írásba...). Ennek lett volna része, hogy öt fiatal, szerződéses győri labdarúgó kölcsönben Kaposváron szerepelt volna – már ha a szakmai stáb igényt tart rájuk. Granát Balázsra szükség lett volna, és bár a legutóbb Nyíregyházán futballozó középpályás keddre ígért választ, azóta nem jelentkezik. Nyári Tibornak és Kiss Zsoltnak konkrét, összegeket is tartalmazó megállapodást kínált Illés János, a labdarúgók előbb gondolkodási időt kértek, majd jelezték, nem biztosak benne, hogy kölcsönjátékosként komolyan számolnának velük, és egyébként is, még egyeztetnek az ETO tulajdonosával.

Már-már hihetetlen az egész. Az ember azt hinné, hogy a tavaly kölcsönben Nyíregyházán szereplő Granát Balázs, az NB IIes Gyirmótban pallérozódó Nyári Tibor, Szabó Zsolt és Varga Gábor, valamint a Győr NB III-as gárdájában futballozó Kiss Zsolt töri magát azért, hogy szerződéshez jusson az élvonal hatodik helyezettjénél. Ám a jelek szerint ez nem így van. Úgy látszik, ezek a tehetségek nem fogják fel, mekkora kiugrási lehetőség számukra a Rákóczi, hogy csakis rajtuk múlik, ott lesznek-e az átalakuló kezdőcsapatban.

Érdemes odafigyelni, mit mond a jelenségről a kaposváriak trénere, Prukner László.

„Ami nálunk történt, az az egész magyar futball tükörképe: annyira kevés játékos van, hogy ezt is meg lehet csinálni – fogalmazott a szakember. – Régebben jegyezték a tarcsikban szereplőket is, ma egy fiatal lefitymálhat egy élvonalbeli ajánlatot. Többen azt gondolják, alanyi jogon jár nekik az első osztály, az egészséges értékrend eltűnt. Ez van. Együtt kell élni azzal, hogy kevés futballista van, azokat próbáljuk Kaposváron tartani, akik emberileg is alkalmasak a feladatra. Amúgy nem haragszom a játékosokra, az eljárásukat azonban inkább nem minősítem.”

Hírlik, a labdarúgók döntése mögött az áll, hogy kölcsönjátékosként nem érezték volna a bizalmat (badarság, nincs olyan edző, aki ha helyük van a kezdők között, nem szerepelteti őket, csak mert kölcsönben vannak...), no és anyagi kondíciókban is jobbat reméltek.

„Győrben vázolták nekünk, hogy mire számíthatunk Kaposváron, ám a tárgyalásokon nem az előzetesen ígérteket kaptuk – mondta az egyik nemet mondó fiatal, Kiss Zsolt. – Sok mindent kellett mérlegelnem: főiskolára járok, és még Tarsoly Csabával is szeretnék egyeztetni. Kétezer-tízig szerződésem van az ETO-val, hétfőn az NB II-be feljutó tartalékcsapatnál kezdem a felkészülést. Még az sem zárható ki, hogy visszatérek Kaposvárra.”

Erre azért nem vennénk mérget.. Ők öten, pontosabban az a három, aki szerződést kapott volna Kaposváron, alighanem élete egyik nagy lehetőségét hagyta ki.