Nagy átalakuláson esik át mos tanában a Ferencváros. A négy évvel ezelőtt bajnokságot és Magyar Kupát nyerő együttesből csupán Dragóner Attila, Lipcsei Péter és Szkukalek Igor maradt hírmondónak.
Dragóner Attila és Lipcsei Péter meghatározó játékosa volt tavasszal is a csapatnak, ám Szkukalek Igor egyetlen percet sem játszhatott. Hiába szerződött január elején – három év után – vissza a Ferencvároshoz, s hiába kapott játékengedélyt, csak a lelátón jutott neki hely. Az FTC ugyanis óvástól tartott, mert a szlovákiai légiós korábban egy bajnoki évben két együttesben is futballozott: Trencsénben profiként, Dunaszerdahelyen pedig amatőrként, és bár az UEFA szerint utóbbi nem számít valódi szerződésnek, az FTC nem kockáztatott. Az igazolásbaki után a bal oldali védő élvezi Bobby Davison vezetőedző bizalmát.
„Hálával tartozom az angol szakembernek – mondta Szkukalek Igor. – Biztatott, erőt adott, neki köszönhetem, hogy itt vagyok. Eljött az idő a törlesztésre, s hiszem, harminckét évesen is segítségére lehetek a Ferencvárosnak. Képzett futballisták érkeztek a klubhoz, a kondíciójukkal nincs gond, ám egyelőre nem tudjuk, mire képesek a labdával. Nem könnyű tartani velük a lépést, de nem panaszkodom.”
Arra a kérdésre, lát-e különbséget a korábbi, illetve a jelenlegi felkészülés között, a tapasztalt labdarúgó elmondta, míg az alapozás elején Közép-Európában általában a hosszú távú futásokon, a monoton edzéseken van a hangsúly, az Üllői úton az angol módi honosodott meg. Kemény, pörgős edzések, rövid távú futások dominálnak, no meg az erőfejlesztés. A leghosszabb futótáv 400 méter, igaz, abból gyakran tíznél is többet kell teljesíteni egy-egy edzésen. Ennél jóval több a 30 és 50 méteres sprint meg a futások közé beiktatott gyors, egy- vagy kétérintős labdatartás.