Edzőmeccs.
Na jó, ne túlozzunk, az említett minősítés értelmezéséhez hozzátartozik, hogy egy ilyen találkozó valóban a felkészülést szolgálja, márpedig esetünkben ez aligha állítható: a magyar és a szlovák férfi vízilabdaválogatott nem ugyanaz a kategória…
Természetesen ettől függetlenül le kell játszani a mérkőzést, s ha már így alakult, legyen emlékezetes: süt a nap, jó az idő, Nagy Viktor élete első Eb-meccsére készül, s ha öszszekapják magukat a srácok, meglehet a szlovákoknak lőtt négyszázadik gól is.
Mert most 387-nél tartunk.
Lehet, hogy ezt Madaras Norbert is számon tartja, mert alig telik el 37 másodperc, kontrából megszerzi a vezetést, nem sokkal később pedig Varga Tamás szinte lekopírozza az előző találatot.
Ennyit a meccsről, mostantól jöhet az örömjáték.
S persze hogy jön: gyors akciók lefordulásból, variációk felállt védelemmel szemben, emberelőnyös szituációk gyakorlása – mindannyiszor látszik, élvezik a mieink.
A szlovákok viszont már kevésbé…
Ami egyfelől nyilván érthető, az viszont kevésbé, hogy miért kell Biros Péternek és Varga Tamásnak is véresen kiúsznia a medencéből. Előbbinek belülről szakad fel a szája, Pavlik doktor azonban a Vészhelyzetben is megállná a helyét, olyan gyorsan összevarrja a sérült részt, majd – csak hogy formában maradjon – Varga felszakadt jobb szemöldökét is ellátja.
Olyan találkozón, amelyen a harmadik negyed elején 12–3 az állás…
De figyeljünk, elvégre most következhet a „történelmi” négyszázadik gól: Hosnyánszky Norbert lóbál egyet, majd középről emberesen bezúdítja a léc alá a labdát. Ez is kipipálva... A hangosbemondó ugyan Kiss Gergelyt ünnepelteti – vajon hogyan lehet a 6-os és a 7es sapkát összekeverni, arról nem is szólva, hogy egyikük jobb-, másikuk pedig balkezes –, de a hazai statisztikusok nyugodt szívvel beírhatják az Olaszországból hazatérve a Vasashoz szerződő játékos nevét: övé a négyszázadik.
Hogy ne álljunk meg négyszáznál, feljegyezhető még néhány szépségdíjas találat, s most már csak az a kérdés, minden magyar mezőnyjátékos felíratkozik-e a gólszerzők közé. Nos, a végére Varga Dániel marad a kakukktojás: hiába adódik két lehetősége is, mindkettőt elpuskázza. Ettől függetlenül a harmincegyedik magyar–szlovák meghozza a harmincegyedik magyar győzelmet, a két csapat még mindig nincs azonos súlycsoportban.
Az egyik pont tizenkilenc.
A másik?
Az bizony fényévnyire van az „egy híján húsztól”.