Teplicében tudják: erősebb a Honvéd

A meccsnapok délelőttjei és kora délutánjai legalább olyan nyűgösek és hosszúak, mint egy gyökérkezeléssel súlyosított fogorvosi vizit, csak a hiperaktív doki helyett egymást kell elviselniük a játékosoknak a találkozó előtti néhány órában. Az esetleges feszültséget egy szálloda unalmasan egyhangú reggeli menüje (enni kell!), még inkább a séta alighanem oldja – nyilván nem véletlen, hogy (például) a futballcsapatok programjának délelőtti sarkpontjai a fenti „események”. És persze az elmaradhatatlan taktikai értekezlet.

A sorba az UEFA-Intertotókupa második fordulójában érdekelt Honvéd is beállt: Pölöskei Gábor csapata speciel a fenti útmutatás alapján szervezte meg a szombatot (az ebéd és csendespihenő sem maradt el). Ami az ébredés utáni legfontosabb foglalkozást illeti, az eligazításon a vezetőedző kijelölte a Teplice elleni kezdőcsapatot. Kérdőjel nem maradt: a sérüléssel bajlódó Maróti Béla és Bojtor László is csatasorba, a Honvéd pedig valamivel hat óra után saját tizenhatosa elé állt, a Gambrinus Liga ötödikje ugyanis a várakozásoknak megfelelő tempóban kezdett. A forgalom ezzel együtt sem volt fájdalmasan egyirányú: a Magyar Kupa-ezüstérmes nem hazudtolta meg önmagát, illetve a társak a csapatkapitány Dobos Attilát, aki az összecsapás előestéjén a kontrajáték szépségeiről és hasznosságáról beszélve arra utalt, hogy vélhetően a Honvéd is erre a harcmodorra épít majd a cseh fürdővárosban. A kivárás, az óvatos hozzáállás mindazonáltal korábban egyetlen magyar együttes számára sem jelentett megváltást Teplicében. 1999ben az UEFA-kupában az FTC, 2004-ben az Intertotó-kupában a Sopron fürdött be a taktikával, a Pavel Verbírt már az idő tájt is alkalmazó sárga-kékek 3–1-re nyerték meg a csehországi partikat – ráadásul mind a két esetben ők léphettek a következő körbe.

A 3–1 ezúttal is összejött, a cseh továbbjutás azonban ezúttal nem borítékolható. A Honvéd ugyanis eleinte szívósan védekezve, Rabóczki Balázs bravúrjainak (a Hollandiából hazatérő kapus „casillasi” formában védett), Hercegfalvi Zoltán szabadrúgásgóljának, valamint a második félidő közepétől már nem is olyan kósza kispesti ellentámadások egyikét tavaly őszi önmagát idéző módon befejező Abrahamnak és Abassnak köszönhetően lefékezte Petr Rada ziccerherdáló együttesét.

Fordult a kocka: a Honvédnak a tavasszal olykor tíz helyzet sem volt elég egyetlen árva gólhoz, most háromból szerzett hármat – és győzött is!

„Nagy iramú mérkőzést játszottunk, de szerencsére bírtuk a hatalmas nyomást – mondta Pölöskei Gábor vezetőedző. – Az egyenlítés után nehéz periódusba kerültünk, hiszen a csehek mindent egy lapra feltéve nekünk estek, mi viszont az előre eltervezett kontrajátékkal kétszer is megleptük őket. Szeretek a realitások talaján maradni, és mivel tudom, hogy a Teplice a mostani eredmény ellenére rendkívül erős csapat, a visszavágó sem lesz sétagalopp!”