Aligha így képzelte a búcsút Kovács Zoltán. A korábbi újpesti kedvenc keserédes ünnep főszereplője lehetett szombat délután, s talán az járhatott a fejében, az élet bizony groteszk pillanatokat produkál.
Mert miközben Újpesten (a hátsó műfüvesen...) őt búcsúztatták, éltették s agyonszerették, aközben Győrött már pucolta új stoplis cipőjét a szertáros, s odakészítették neki az ETO zöld-fehér dresszét.
Arról most ne nyissunk vitát, hogy Kovács Zoltán a maga nem egészen harmincöt évével öregnek számít-e. Bizonyára vannak, akik azt mondják, futballdressz és sportgatya helyett öltözzön inkább elegáns Armani öltönybe, legyen belőle menedzser, üzletember vagy klubvezető.
A többség azonban még mindig szívesen látná az újpestiek Kokóját izzadtan, csatakosan a zöld gyepen – hiszen ereje teljében van. Ezt alighanem csak az újpesti egylet irányítói nem látták vagy épp nem akarták észrevenni. A kívülálló számára megfejthetetlen, miért köszöntek el a csapatáért élő-haló labdarúgótól. Hivatalos indok nincs, a „fiatalítás” kifejezés a negyedik kerületben pedig meglehetősen falsul cseng.
Két éve ezt hajtogatta arrafelé mindenki, aztán tavaly változott a képlet, jöttek az idegenlégiósok. Az Újpest pedig sem így, sem úgy nem tudott aranyérmet szerezni. Koncepcióról, valamiféle pontos jövőképről aligha beszélhetünk a Szusza Ferenc Stadionban – a kapkodásnak pedig alighanem ez a szombati játékosbúcsúztató is az egyik eredménye.
Méltatlan a klub hagyományaihoz – és legyen bármilyen nemes a kezdeményezés, méltatlan Kovács Zoltán újpesti múltjához. Mert milyen búcsúmeccs az, ahol nem egy visszavonuló, a pályáját befejező s a gólvágó csukáját szögre akasztó, csupa szív sportembertől köszönnek el, hanem egy rivális együtteshez igazoló, fájó szívű csatártól?
Meg nem mondom, voltak-e álruhába bújt grúz megfigyelők a Megyeri úti stadion lelátóján; ha igen, akkor alighanem félelmetes szimfónia volt a zesztafoniak számára az újpesti szurkolók hangorkánja, amely a kaukázusiakkal UEFA-kupa-párharcra készülő ETO új támadóját köszöntötte. Kovács Zoltán a búcsúmeccse után ellenfélként, zöld-fehérben térhet vissza a Megyeri útra. S ez az igazi magyaros hepiend.