A komáromi sportlövő két számban is esélyes a pontszerzésre

Sidi Péter már korán kvótát szerzett a pekingi olimpiára. 2006-ban a müncheni Világkupa 60 lövéses fekvő számának megnyerésével biztosította magának a lehetőséget, hogy részt vehessen élete harmadik olimpiáján. Pedig még nincs 30 esztendős. Ez más sportágakban matuzsálemi kornak számít, ám egy sportlövő esetében még csupán egy ígéretes pálya felfelé ívelő szakaszának tekinthető.

„Az, hogy már korán kivívtam a pekingi szereplés lehetőségét, megkönnyítette a felkészülés tervezését az olimpiára” – mutatott rá a kvótaszerzés időpontjának jelentőségére Sidi Péter.

Van már tapasztalata ebben, hiszen az athéni olimpiára az összes magyar sportolót figyelembe véve másodikként vívta ki a részvételi jogot. Az első Igaly Diána volt, ő is csupán azért, mert ugyanazon a versenyen egy nappal korábban rendezték a hölgyek skeetlövőszámát.

Athénban azonban Sidi szereplését nem kísérte az olimpiai bajnoki címig meg sem álló versenyzőtársnőjéhez hasonló siker. „Athénba sérülten érkeztem, nem voltam százszázalékos állapotban. Alig tudtam a könyökömön támasztani a puskát, így nem is érhettem el jelentős eredményt” – emlékezett a négy évvel ezelőtti eseményekre.

Fájó könyökkel pedig nagyon nehéz jól szerepelni. Egy légpuska súlya öt és fél kiló, míg egy kisöbű sportpuskáé ennél is nehezebb három kilóval. Ráadásul, ha egy puskás egy számban meglövi a kvótaszintet, azzal másik két versenyszámban is megszerzi saját maga számára a részvételi jogot, ha azokban legalább a minimális szintet eléri.

Ez azonban a világ tíz legjobb lövőjének nem jelenthet gondot. Márpedig Sidi Péter odatartozik – évek óta! Aki nem jut döntőbe, az is kétszázharmincszor csinálja végig ugyanazt a mozdulatsort. Nyolc és fél kilóval, sérült könyökkel…

Sidi a pekingi repülőjegyet abban a számban vívta ki Münchenben, amelyikben a legesélytelenebb. Illetve helyesebb úgy fogalmazni: ahol bárki, aki lőállásba áll és kifog egy jó sorozatot, megnyerheti az olimpiai aranyérmet.

„Aki egy kicsit is tehetséges, és legalább két-három hónapig készül erre a versenyszámra, az nyerhet. Azt szokták mondani, a világranglista hatvanadik helyezettje is győzhet, ha elkapja a fonalat. Ez a versenyszám igényli ugyanis a legkevésbé a felkészülést és a tapasztalatot” – jellemezte a fekvő számot a születése óta Komáromban élő sportoló.

Ellenben a másik két versenyszámban nem adják ingyen a sikert. Már a légpuskások tízméteres száma sem teljesíthető könnyen, s ez akkor is igaz, ha ebben Sidi Péter kétszeres Európa-bajnok, ráadásul az egyik címet 2004-ben hazai közönség előtt, Győrben szerezte meg. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a kínai lövők nagyon jók, és Pekingben ugyebár ők lesznek otthon.

„Sokkal nehezebb hazai pályán aranyérmet nyerni, nyomasztó, hogy a szurkolók szinte elvárják a sikert, márpedig az mindig nüanszokon múlik. Egy ilyen sportágban, ahol az idegeknek döntő szerepük van, egy másodperc alatt lankadhat a figyelem” – érzékeltette a hazai pálya „előnyét” a versenyző.

A harmadik szám, amelyben Sidi Péternek vérmes reményei lehetnek, a sportág királykategóriájának tartott háromszor negyven lövéses összetett verseny. Azt tartják ugyanis a legjobb lövőnek a világon, aki az összetettben győz, hasonló okokból, mint az atlétikában a tízpróba bajnokát.

Ebben a versenyszámban három különböző testhelyzetben kell jól célozni – fekve, térdelve és állva. Ez utóbbiban nagyon jó Sidi Péter. „Már négyévesen, amikor először légpuskát adtak a kezembe, állva lőttem. A kertünkben dobozokra céloztam, de nemegyszer a tulipánok szárát találtam el. Anyukám, finoman fogalmazva, nem dicsért meg érte. Később is sokat gyakoroltam az álló testhelyzetet, ennek meglehetősen egyszerű oka volt: kevés az olyan lőtér, ahol a fekvőt és a térdelőt gyakorolni lehet” – mondta a 181 centissportoló, aki sokféle sportágat kipróbált: kajakozott, kézilabdázott, futballozott, ám végül maradt a sportlövészetnél.

Emellett kiegészítő sportágában, a számszeríjászatban hatszoros világbajnok („Sokat javít a lövésztechnikámon is, mert sokkal precízebben kell az íjjal célozni, ugyanis sokkal lassabb” – érzékelteti a jelentőségét). Hogy miért ezt a sportot választotta másodiknak, annak nagyon egyszerű oka van: ez volt összeegyeztethető a tanulással.

Két főiskolát végzett el, a pénzügyi-számvitelit és a műszakit – a lövészetből ugyanis nem lehet megélni. Csupán az olimpia évében alapozhat a sportösztöndíjra napjaink egyik legjobb lövője, máskor üzletkötőként dolgozik.

A felszerelés sem olcsó, Sidi német Walther puskákkal lő: az ilyen gyártmányú fegyvereket használják az összes James Bond-filmben.

Állítása szerint a világ tíz legjobb lövője bármikor meglövi azt az eredményt, amivel olimpiát lehet nyerni. Megtette ezt a múlt hét végén a nyári Budapest-bajnokságon is.

„A sportlövőversenyeken minden a mentális állapoton múlik. A lőállásban saját magadat kell legyőzni, nem a másikra figyelni. Mindig a következő lövés a fontos. És ha már bent vagy a döntőben, akkor ugyanúgy kell lőnöd, mint az alapversenyben. Akkor tökéletes!” – jellemezte az eredményes sportlövők filozófiáját Sidi Péter, aki saját bevallása szerint életében négyszer teljesített nagy versenyen tökéletesen.

Azt szeretné, ha Pekingben meglenne az ötödik…