Hála új edzőjének, végre hisz magában Orbán Éva, s ez sokat segít

Nagy teher nehezedik a 23 éves versenyzőre, akinek első feladata az lesz, hogy bejusson a döntőbe. A selejtezőszintet Pekingben úgy állapítják meg, hogy lehetőleg csak 12 versenyző teljesítse, Orbánnál pedig az olimpián indítható kalapácsvetők közül 23-an dobtak az idén nagyobbat.

Mégis van okunk a bizakodásra, mert a VEDAC atlétája ebben az évben eddig kiegyensúlyozottan teljesített, tíz nappal ezelőtt például az amerikai egyetemi bajnokságon diadalmaskodott.

Bár a tengerentúlon véget ért számára a szezon, csak a hónap végén jön haza, addig a megszokott környezetben készül a játékokra. Ugyanott és ugyanazzal az edzővel, Dan Lange-dzsel, mint az atlantai olimpia előtt Kiss Balázs.

Az 1996-os olimpiát a 12 éves Éva már figyelemmel kísérte, de nem a kalapácsvetés volt az, ami a legjobban érdekelte. „Akkoriban az úszóversenyek még sokkal jobban lekötöttek, illetve a távolugrásra figyeltem, mert az volt Carl Lewis utolsó nagy versenye. Az amerikai atléta volt a kedvenc sportolóm” – árulta el Orbán.

A fiatal pápai lány nyolcévesen ment le először az atlétikai pályára, s öt évvel később lett belőle kalapácsvető. „Tizenhárom éves voltam, amikor edzőm azt javasolta, hogy legyek kalapácsvető, először mégis a diszkoszvetést próbáltatta meg velem. Ez a szám azonban nekem egyáltalán nem tetszett. Másnap már kalapácsot dobhattam, és ezt azonnal megszerettem.”

Eredményei gyorsan javultak, két évvel később már az ifjúsági világbajnokságon indulhatott, pedig még nem volt 15 esztendős. 2001-ben a debreceni ifivébén 11. volt, két évvel később a junior Európa-bajnokságon hatodik helyezést szerzett.

Húszévesen az athéni olimpián lépett dobókörbe. Egy évvel később került a Dél-Karolinai Egyetemre, oda, ahová korábban Kiss Balázs is járt. „Választásomban szerepe volt annak, hogy Balázs ezen az egyetemen tanult, s a kalapácsvető Tudja Julianna révén kerültem ki Amerikába. Vele készültem az athéni olimpiára, amikor Dan Lange eljött Magyarországra. Megkérdezte, lenne-e kedvem náluk tanulni, de akkor még elzárkóztam az ötlettől. Ám Juli olyan sok jót mondott Danről és az egyetemről, hogy később meggondoltam magam, és elfogadtam az ösztöndíjat.”

Nem bánta meg, hogy így döntött. Nemcsak azért, mert Los Angelesben egész évben jó körülmények között tud tréningezni, hanem mert az edzések minősége és hangulata is eltér az itthoniétól.

„Itt kint mindennap tréningezünk, a szombat a legkönnyebb nap, akkor csak úszás és futás szerepel a programban, és a vasárnapi edzés a legnehezebb. A csoportban remek a hangulat, sokat segítünk egymásnak, így könnyebb túlélni a kemény munkát. Azért is maradtam kint az egyetemi bajnokság után, hogy minél tovább készülhessek a megszokott módon az edzőmmel és a csoporttal. Sajnos van pótolnivalóm, mert májusban lábsérülés miatt három hetet kihagytam. Úgy kell edzenem, hogy a sérülésből teljesen felépüljek, ezért a kezelések is itt tartanak. Az itt töltött évek alatt nagyon sokat fejlődtem mentálisan, amiben Dan rengeteget segített. Végre hiszek magamban, így pedig nagyszerű érzés versenyezni. Nem görcsölök, minden percét élvezem a küzdelemnek. Úgy érzem, sokat javult a technikám, ami összefügg azzal, hogy mentálisan erősebb vagyok, így kevesebbet hibázom. Az erőnlétemen viszont még bőven van javítanivaló.”

Hogy mindez mire lesz elég, nehéz megjósolni, hiszen a női kalapácsvetés mezőnye rendkívül erős és sűrű. „Az oroszok, a fehéroroszok és a kubaiak a legjobbak, valószínűleg tőlük kerülnek be a legtöbben a döntőbe. Mivel szinte naponta felbukkan valaki, nehéz megmondani, hogy ki a legesélyesebb, de valószínűleg a kínai Cseng Ven-hsziuval is számolni kell. Bár ő még fiatal, máris több világversenyen megfordult, tapasztalt dobó, aki ráadásul hazai pályán versenyez. Az én célom, hogy tisztességesen helytálljak, s minél előrébb végezzek.”