Ismerik határaikat, de nem feltett kézzel állnak rajthoz

Bár az elmúlt egy évtized eredményei alapján van okunk nagyot álmodni kajak-kenuban, a férfi kajak egyesszámokban eljutottunk oda, hogy az esélylatolgatásokat illetően illik a realitások talaján maradni.

Egyik főhősünk, Vereckei Ákos nem is titkolja: mára már megbékélt a valósággal, tisztában van azzal, hogy meddig nyújtózkodhat – harmincéves korára meglelte képességeinek határait.

Mert bármily meglepő, egy kétszeres olimpiai bajnok sem lehet képes mindenre… „Mindent elsöprő, ígéretes karriernek indult a pályám, mindössze huszonegy esztendős voltam, amikor életem első világbajnoki címét nyertem egyesben. Huszonnégy éves koromra háromszoros egyéni világbajnok lettem ötszáz méteren, és ekkor eljutottam arra a szintre, ahonnan már nem lehetett tovább feszegetni a határaimat. Beletelt egy kis időbe, mire beláttam, hiába is megyek, mennék előre, ebbe a feladatba beletörik a bicskám” – vallotta be Vereckei Ákos, aki az idén már nem fogalmaz meg hangzatos célokat.



„Csak legbensőbb vágyaimban él az érem, hiszen a világ elszaladt mellettünk, míg mi idehaza a válogatási szisztéma rabjaivá válunk. Az itthoni adok-kapok felemészti, és egy idő után fásulttá teszi az embert, ugyanakkor a tengerentúlról fizikailag csúcsformában lévő és mentálisan friss versenyzők sorakoznak fel a világversenyeken. És ez rengeteget számít” – árulta el Vereckei, akinek fásultságát némileg oldotta, hogy tavaly ősztől Bakó Zoltán személyében új edzővel, új szisztéma alapján vágott neki a felkészülésnek.

„Tavaszi eredményeink kívülről nézve nem túl kecsegtetőek, de én hiszek a fokozatosság elvében. Korábban, más edzővel már kipróbáltam az ellenkezőjét, az első versenyektől kezdve pörögtünk, olyan volt, mintha előremenekülnénk. Most Bakó Zolival más utat járok. Hogy sikeresebbet-e, majd kiderül – mondta a versenyző,aki mára azt is megtanulta: nem érdemes a múltba viszszanézni.

„Mint mondtam, tíz évvel ezelőtt ígéretes versenyzőnek számítottam, és azóta ott van a nevem mellett egy nagy kérdőjel. De szerintem igazából nincs kérdés. Azt nyújtom, ami bennem van. Lehetőség szerint a maximumot. Ma már tudom, hogy ez mit takar, és elfogadom, ha egy világversenyen az ötödik-hatodik-hetedik hely környékén zárok. Attól függetlenül, hogy a remény még mindig ott él bennem: bármi megtörténhet…”

Hogy a pályafutása során többnyire 1000 méteren remeklő Benkő Zoltánban milyen vágyak élnek az olimpiával kapcsolatban? A 25 esztendős kajakos sem tervez merészebben, mint Vereckei Ákos.

A szegedi Világkupa 1000 méteres döntőjében ugyanis lemérhette, hol tart a világ legjobbjaihoz képest. A Maty-éren szinte mindenki ott volt, aki számít ebben a versenyszámban, s Benkő ebben a mezőnyben az ötödik helyen zárt.

„Évek óta nincs dobogós eredményünk világbajnokságon, sem ötszáz, sem ezer méteren – mondta Benkő. – Ez nekem azért is fáj, mert az időeredményeimen látom, hogy évről évre gyorsabb vagyok, ám az Adam van Koeverden, Tim Brabants, Eirik Veras Larsen trió valahogy mindig egy lépéssel a mezőny előtt jár. Ők tudományosan készülnek, más dimenzióban, mint mi. És hiába vagyok a világ egyik legerősebb csoportjának a tagja, hiába végzünk Kammerer Zolival és Kucsera Gáborral mindennap minőségi edzéseket, jelen pillanatban elérhetetlennek tűnik az a szint, amit Van Koeverdenék képviselnek.”

Benkő Zoltán nem tagadja: igazi csoda lenne, ha Pekingben a dobogóra állhatna, a realitás inkább az, hogy a 4–6. hely valamelyikén végez. „Keményen készülök az egyesre, rózsaszín álmok nélkül.”