Visszavágás huszadszor

Kemény Dénes bizonyára soha sem felejti el azt a napot. Nyár volt, június, 1997-et írtunk. Athénban, a Világkupa elődöntőjében a görögök - történetük során először és eleddig utoljára – legyőzték a magyarokat (8–4), ami nekik a fináléba jutást, a csak néhány hónappal korábban kinevezett szövetségi kapitánynak pedig az első vereségét jelentette.

Rég volt.

Azóta már tizenkilencszer sikerült visszavágni a zakóért (összességében 54 győzelemnél tartunk), s most a huszadikra készült a Kemény-csapat. A görögök mögött egy győzelem (Szlovákia) és egy vereség (Montenegró) állt ezen az Európa-bajnokságon, a mieink viszont még nem hibáztak, előbb a horvátokat, majd a szlovákokat is térdre kényszerítették.

Az esélyek?

Semmi kétség, Kásásék mellett szólnak. Még akkor is, ha Emmanuil Milonakisz pofátlan ejtéssel az ellenfélnek szerez vezetést.

Csak nem térünk vissza 1997-be?

Ugyan, dehogy: Kis Gábor emberelőnyből kegyetlen, Biros Péter bemutatja, miként kell kissé kiszorítva, oldalról gólt lőni, Hosnyánszky Norbert bombája után pedig a blokkolni igyekvő Dimitrosz Mazisz kezéről vágódik a kapuba a labda.

Helyreáll a világ rendje…

Kemény Dénes ennek ellenére nem tűnik nyugodtnak: hol egy helyben ül, hol felugorva dirigál. A kapus Szécsi Zoltán hangjától is visszhangzik a medence, irányítja a többieket, akik persze engedelmes katona módjára teszik a dolgukat. A második negyed elején aztán megint megvillan valami abból, amit mifelénk igazi vízilabdának hívnak: éppen lejár a görögök emberhátránya, kiegészülnek, amikor egy lecsorgó labdára Kiss Gergely rácsap, és parádés mozdulattal a bal felsőbe csavar.

Lássuk be, ez demoralizáló volt.

Szét is esnek az addig sem igazán villogó görögök, s bár a partról a maga olaszos stílusában hevesen gesztikuláló Alessandro Campagna sok mindennel próbálkozik, semmi sem jön be: az emberelőnyöket gyakorlatilag képtelenek belőni, s egy az egyben is esélytelenek.

A kapuban Szécsi egyszerűen zseniális. A második negyed végéig összesen három gólt kap, abból is az egyiket ötméteresből, szóval rá sem lehet panasz, sőt. Az éppen egy héttel ezelőtti, szombathelyi tornán összesen tizenegyet lőttek a görögök (a mieink meg egy tucatot), de erre most jól láthatóan esélyük sincs, még úgy sem, hogy a magyar csapat érezhetően visszavesz a tempóból.

Minek is az a nagy rohanás!? Azért a harmadik játékrészre is marad egy, a negyedikre meg két gól, s mivel Szécsi egyszerűen mindent fog – már ami egyáltalán túljut a védőkön –, ez is bőven elég. Bár alaposan leizzadunk, ez most nem a meccstől, hanem a vasárnap déli hőségtől van.

Mégiscsak Dél-Spanyolországban vagyunk…

Kemény Dénes elégedett arccal vonul végig a medence partján, hogy fogadja a gratulációkat, s közben szép csendben még Ludas Matyit is megmosolyoghatná: Fazekas Mihály hőse háromszor vett elégtételt Döbrögin, az ő pólósai pedig immár huszadszor a görögökön.

Ráadásul ez nem mese, hanem maga a valóság.