Holt idény

Furcsa, de most ez a kérdés: lehet-e olykor az unalom üdítő? Végigböngészve az elmúlt évek krónikáját, be kell látni, korábban a nyár derekán a mi dolgunk könnyebb volt, mint most - ám mégis.
Talán ebben is találni jót.
Dúl a holt idény.
A magyar futball mintha tetszhalottként várna az életet jelentő leheletre, unalmas, eseménytelen napokkal, hetekkel készül a hónap végi bajnoki rajtra, amely feltehetően nem hoz megváltást, hiszen jele sincs annak, hogy maga az idény több élénkséget csempészne az életünkbe. Szenzációs igazolás sehol sem körvonalazódik, és talán csak az kelthet kissé fokozottabb érdeklődést, hogy a korábbiaknál több klub tűzi ki célként a dobogót, netán egyenesen a bajnoki aranyat, de hát az ilyenkor megfogalmazott hangzatos ígéreteket a legzöldfülűbb szurkolók is kellő rutinnal olvassák és kezelik: olyan csapatunk még sohasem volt, amely a tervezett munkát ne végezte volna el maradéktalanul, és azt is borítékolhatjuk, hogy a fiúk hozzáállása az idén is példaértékű.
Ugyanakkor - és ez ennek az állapotnak rokonszenves a tartalma - cseppet sem baj, hogy nincsenek ügyek. Nem adhatunk hírt kizárásokról, pénzükért pereskedő játékosokról, edzőkről, akiket amúgy naponta nevez vagy rúg ki a tulajdonosi szeszély, de őszintén szólva nem is hiányoznak az ilyen információk. Ha innen nézzük, végre talán tényleg rend van a magyar a futballban, a klubok háza táján a mértékletesség és a józanság uralkodik, és ez tényleg remek, ám valami mégis nagyon, de nagyon hiányzik.
Az a napi tudat, hogy a magyar futball létezik.
Nincsenek egyéniségei, színes figurái, akik akkor is eladják, amikor nem történik benne semmi. Érdekel, illetve érdekelhet bárkit is, hogy Tizenkettőegytucat János átszerződik innen oda? Vagy hogy hazatér valaki a külföldi harmadosztályból, mert nem fért be a csapatba? Ha csak ködösen is, de kirajzolódik valahol valamilyen izgalmas szakmai koncepció, amely meglepheti az egész mezőnyt?
Ugyan.
A rendet, a józan észt kezeljük úgy, ahogy azt számottevő helyeken teszik: ez az alap, és magától értetődő. Az eladható, érdekes futballhoz másra is szükség van.
Mert az unalom csak bágyaszt, sohasem lehet üdítő.