Összekapták magukat

Egy aprócska gól.

Ennyivel kellene jobbnak lenni a hollandoknál, s akkor megvan az elődöntő.

Ráadásul Godova Gábor szövetségi kapitány kifejezetten örül, hogy lányai a holland válogatottal játszanak az elődöntőért, Danielle de Bruijnék ugyanis az olimpián is csoportellenfeleink lesznek, így ez remek alkalom a tesztelésükre.

Hát akkor teszteljünk.

Vagy inkább ők minket? A kezdés mindenesetre az övék:

már éppen örülünk, hogy Valkai Ági kiállítása lejár, amikor Yasemin Smit a hollandoknak szerez előnyt.

Tudtuk, hogy nem lesz könnyű…

Nem sokkal később Szremkó Krisztina varázslatos centergóllal egyenlít, a második negyed elején pedig Horváth Patrícia káprázatos indítása után Kisteleki Dóra ejti át a holland kapust.

Szó szerint.

Apropó, Horváth Patrícia. A Domino kapusa egyelőre mindenhova odaér, hol a bal alsóból, hol a jobb felsőből tornázza ki a labdát, s lám, még ilyen indításokra is futja erejéből. Meg is szeppennek a hollandok, a mieink pedig köszönik szépen, a túloldalon kihasználják a lehetőségeket: Valkai Ágnes ötméteresből, a két Krisztina, Szremkó és Zantleitner pedig centerből talál a kapuba.

Parádés. Tényleg.

Félidőben két gól az előny ide, a harmadik negyedben pedig Valkai Ági előbb kilövi a bal felsőt, majd egy-két centivel feljebb célozva azt is bemutatja, milyen, ha a lécről vágódik a kapuba a labda.

Így helyes, törekedjünk csak a tökéletességre.

A harmadik szünet előtt még egy gyors gólváltás – Mieke Cabout emberelőnyből szépít, Györe Anett pedig kegyetlenül bevarrja a teljes joggal megítélt ötméterest. 8–5-tel várjuk az utolsó nyolc percet.

No, ez megvan.

Dőljünk hátra, s élvezzük a hajrát, ezt a meccset már nem lehet elveszíteni – gondoljuk mi, a lelátón ülő naivak.

De vajon mit gondolnak a játékvezetők? Mondjuk a hétfő este a férfiak Montenegró elleni meccsét „érdekesen” fújó olasz Salino?

Valami olyasmit, hogy lássuk, mit tudnak a magyarok, ha Pelle Anikót és Valkai Ágnest kétszerkétszer, Szremkó Krisztinát és Drávucz Ritát pedig egyszeregyszer kiállítjuk.

S lőn…

A hollandok gyakorlatilag folyamatosan létszámfölényben játszanak – Iefke van Belkum kétszer is mattolja a megmaradt magyar védelmet, így 1:48-cal a vége előtt már csak egy gól az előny. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amikor nagy ritkán támadhatnának a mieink, akkor sem teszik, inkább a Kígyó téren passzolgatva ölik az időt és az ellenfél idegeit. De amit a derék német, olasz bírópáros művel, az akkor is botrány. Már csak 54 másodperc van hátra, éppen Drávucz Ritát állítják ki, de most sikerül kivédekezni a létszámhátrányt, s ezt látva a síposok leveszik kezüket a hollandokról.

Kiküldik Iefke van Belkumot. Az ellenfél időt kér, s tekintve, hogy 24 másodperc maradt, nem nehéz kitalálni, mire játszanak a hollandok: hagyják a helyzetet, lőjenek csak a magyarok, ha elpuskázzák, még mindig marad némi remény.

Ha…

De nincs ha. Stieber Mercedesnél a labda, szemben a kapussal, lóbál, közben az órát nézi. A hollandok legszívesebben elvetetnék tőle a labdát, a bírók viszont várnak. Még tíz másodperc, még kilenc, nyolc, hét, hat – egy újabb lendítés és… a labda Ilse van der Meijden feje fölött a hálóba vágódik.

Győztes gól, továbbjutást érő gól, elődöntőt jelentő gól.

Ott van a négy között a magyar együttes, s csütörtök este a spanyolokkal már a döntőért játszik. Aprócska egygólos siker ott is jól jönne…