A magyar indulók remélik, a gyenge szeles pálya fekszik majd nekik

A vitorlázásnak létezik profi ága (a sportág Formula–1-ének tartott Amerika-kupáról nyilván sokan hallottak már, ha más miatt nem, hát a rendszeres tv-közvetítésekből ismert) és amatőr – utóbbi képviselői indulnak az olimpián. Persze keveredés létezhet, hiszen nincs olyan szabály, amely kizárná a profikat az amatőrök közül, igaz, előbbi és utóbbi egészen más műfaj.

A játékok programjából ugyanis az utóbbi években „törölték” a nagyhajós osztályokat, jóformán már csak a csillaghajó az, amelyben a rutinos rókák szerephez jutnak, ám mivel ott meglehetősen kicsi a mezőny, az idén is jó néhány olimpiai bajnok marad le a megméretésről. A fenti tényből két dolog következik: az egyik, hogy mivel eltűntek az őrült drága hajók, sokkal többen küzdhetnek a pontokért és érmekért, a másik, hogy nyitottak a fiatalok felé.

A nagy átszervezés áldozata lett az egyik legnépszerűbb osztály, a repülő hollandi, amelyben mindmáig egyetlen érmünket szereztük az olimpiák történetében: a Detre Zsolt, Detre Szabolcs testvérpár az 1980-as játékokon állhatott a dobogó harmadik fokára. Nemcsak a szép emlékek miatt érint rosszul minket a hajóosztály 1992-es törlése a programból, hanem azért is, mert napjaink egyik legsikeresebb párosa, Majthényi Szabolcs és Domokos András itt aratja világ- és Európabajnoki győzelmeit.

Noha a győzelemre a nagy tengeri nemzetekkel szemben nincs esélyünk, azért panaszra a pekingi magyar indulókkal kapcsolatban sem lehet okunk. Ketten közülük újoncok, Gádorfalvi Áron azonban már a negyedik olimpiájára készül. A szörfös azt mondja, minden olimpia más (főleg, hogy ebben a sportban meghatározó a víz és a szél), nem lehet őket összehasonlítani, és egyáltalán nem jelent előnyt, hogy neki ebből a szempontból már van versenyrutinja. A mindennapi éles küzdelmet azonban bírni kell cérnával, hiszen itt nem osztják csoportokra a mezőnyt, mindenkinek mindenkivel meg kell küzdenie a futamok során.

„Nem mondanám, hogy magabiztos vagyok, de a felkészülésem jól halad, és jó formában érzem magam – mondta Gádorfalvi. – A közvetlenül az olimpia előtti időszakot Pekingben töltöm, hogy szokjam a vizet, a környezetet. S hogy mi a siker titka ezen a gyenge szeles pályán? Fogalmam sincs, mert ez speciális helyszín, mindannyiunknak nagy kihívást jelent majd. A top tízbe kerüléssel elégedett lennék, igaz, kissé irreális célnak tűnik...”

A pontszerzésre Detre Diánának sincs reális esélye. Bár jó néhány éve szerepel már a nemzetközi mezőnyben, eddig tanulmányai is lefoglalták, úgyhogy csak az utóbbi egy esztendőben tudott igazán sokat foglalkozni a szörfözéssel. Már ilyen rövid idő alatt is nagyon sokat fejlődött, ám ez számára még csak a kezdet, a londoni lehet az ő olimpiája. A gyenge szeles pálya valószínűleg fekszik majd neki – tudatos felkészülése részeként keresett egy francia edzőt, aki segíti a munkáját.

"Mindig is kisszeles versenyző voltam, úgyhogy ez mellettem szól, megvan rá az esély, hogy a mezőny első felében végezzek, vagyis a top húszban – mondta Detre Diána. – Mióta kvalifikáltam magam azolimpiára, minden megváltozott, már csak ez lebeg a szemem előtt, mindent ennek rendelek alá. Két hónapot készültem az evezősökkel, napi két edzéssel, ergométeres gyakorlással, futással, mindennel, ami kell, úgyhogy fizikailag is jó állapotban vagyok. Júniusban két hétre Kínába utazom, akkor lesz a felkészülés finise.”

Egy szem vitorlázónk, Berecz Zsombor a laser hajóosztályban teheti próbára magát. Az egyik legnépszerűbb kategóriában, amelyben azonos hajók vetélkednek egymással (ugyanolyan árboc, vitorla és hajótest), úgyhogy csak a versenyzőkön múlik a győzelem. Ami a 22 éves magyar sportolót illeti, a nemzetközi porondon eddig nem túl sokat láthattuk őt, de jó érzékű, tehetséges, s mivel Agárdon nőtt fel (ahol szintén nem jellemző az erős szél), a gyenge szeles pálya biztosan fekszik majd neki.

A négyméteres hullámok és a 30 méter/perces áramlások talán már kevésbé – ezek a kis széllel kombinálva trükkös keveréket alkotnak. Emiatt aztán ő is tréningezni fog az olimpiai helyszínen, ami önbizalmat (vagy legalábbis némi rutint) adhat. Miután Berecz teljesítette a szintet, edzőt is kapott, a volt szingapúri szövetségi kapitány Sigmond Andrást, aki éppen ezeknek a trükkös pályáknak a specialistája.

„Ettől az olimpiai szerepléstől még nem kell nagy csodát várni: negyvenen küzdünk majd egymással, és már az is hatalmas eredmény lenne, ha a mezőny első felében végeznék – mondta Berecz. – A tizenegy futam megterheli majd az idegeket, de az összes verseny ilyen, ugyanaz az előnye, ami a hátránya is egyben. Végig észnél kell lenni, de legalább van lehetőség a taktikázásra, nem úgy, mint a száz méteres síkfutásban, ahol tíz másodperc alatt vége mindennek.”

Minden viszonyítás kérdése… Mint ahogyan az is tény, hogy ebben a fiatalok által uralt sportágban bárki képes lehet a meglepetésre. A magyaroknak ezen az olimpián ez jelenthet motivációt.