Fotó: Action Images
Lisa Fernandezt (középen) Pekingben nem fogják ölelgetni a társak
Fotó: Action Images
Lisa Fernandezt (középen) Pekingben nem fogják ölelgetni a társak
„Az, hogy Lisa nincs benne a keretben, olyan, mint ha Michael Jordannek azt mondták volna 1992-ben, hogy nem elég ügyes, így nem kerülhet be a Dream Teambe” – fogalmazott sarkalatosan, ám a kívülállók számára szemléletesen Stacey Nuveman, a Team USA egyik elkapója.
A 37 éves Fernandez – édesapja kubai, édesanyja Costa Rica-i – 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben Athénben is vezéregyénisége volt az aranyérmes amerikai csapatnak, ám 2005-ben szült egy fiúgyermeket, s emiatt három évet kihagyott. Ugyan az idén visszatért, és teljes erőbedobással tréningezett, nem tudott olyan formába lendülni, amilyenben abbahagyta – legalábbis a válogatottnál ezt mondják –, így Mike Candrea szövetségikapitány nem nevezte a 15 tagú keretbe, csak a sérülés esetén beugrásra váró tartalékok közé. Fernandez saját bevallása szerint minden tőle telhetőt megtett, egyetlen edzést sem hagyott ki, ám ez kevésnek bizonyult a kerettagsághoz.
Az amerikaiak pedig rettegnek, hogy az ikon nélkül nem lesznek képesek sorozatban negyedszer is aranyérmet nyerni, hiszen az ázsiaiak és az ausztrálok nagyon kapaszkodnak felfelé.
Nagyszerű lenne most úgy folytatni, hogy a magyarok is egyre inkább demonstrálják erejüket, s velük is számolni kell, de sajnos erről szó sincsen. Ugyanis a hazánkban többnyire mindössze öt csapat részvételével zajló bajnokság játékosaiból képtelenség ütőképes válogatottat összerakni, ami valahol természetes is. Hiszen míg Magyarországon amatőr keretek közt, s jóindulattal is csak néhány százan játszanak, addig ez a szám Európában 60 ezer, a világ többi részén pedig 100 millióra tehető!
A magyar hölgyek azért így is derekasan küzdenek, a válogatott 1995-ben részt vehetett egy nemzetközi tornán, s azóta is rendszeres szereplője a kétévenkénti B-csoportos Európa-bajnokságnak. Persze ahhoz több mint csoda kellene, hogy előbb ezen versenysorozatban elsőként végezve, majd az A-csoportban szerepelve olimpiai kvalifikációs tornát nyerjen a csapat mondjuk az olaszok vagy a hollandok ellen, akiknél több tízezren űzik a sportágat…
A softball alapvetően rekreációs sport, amelyet Európában döntő fölényben a harminc év alatti korosztály játszik, de akár ötvenévesen is lehet sikeresen űzni, mert az idő előrehaladtával a játékosok nem lesznek ügyetlenebbek és annyival lassúbbak sem, hogy ez jelentős formahanyatlással járjon.
A SPORTÁG TÖRTÉNETE
A softball eredete egy másik sportághoz kapcsolódik. Mivel a gyengébbik nemnek igazán nagy és kemény kihívás volt a baseball művelése, az Egyesült Államok viszont élen járt az egyenjogúsításban, a nők adottságainak megfelelően alakították át a baseballt. A hetvenes években így született meg a softball, azaz a puha labda, amelyben nem felülről zúdítják a labdát az ütőre, hanem alulról. Először a rendező ország iránti tiszteletből iktatták programba 1996-ban – és persze azért, hogy itt is meglegyen a férfi–nő egyensúly. Azóta háromból háromszor az amerikaiak nyertek, bár a távol-keleti válogatottak rendre megszorongatják a sportág feltalálóit (Atlantában Kína, Sydneyben Japán lett a második). A softball a baseball női változata, szabályaiban szinte semmilyen eltérés nincs. A különbség annyi, hogy nagyobb és valamivel puhább labdával játsszák, és kisebb a pálya mérete. Nyugat-Európában és Amerikában van koedukált és férfiváltozata is.
A PROGRAM
A tornán nyolc csapat vesz részt, a küzdelmek augusztus 12-én kezdődnek. A körmérkőzés után az első négy továbbjut, és 20-án az első a másodikkal, a harmadik a negyedikkel csap össze. Előbbi páros nyertese finalista, a vesztes megmérkőzik az utóbbi győztesével, s az ott nyerő csapat kerül az egy nappal később megrendezésre kerülő döntőbe.