Fotó: Farkas József
Remélhetőleg Pekingben is sokszor láthatjuk így mosolyogni Szávay Ágnest
Fotó: Farkas József
Remélhetőleg Pekingben is sokszor láthatjuk így mosolyogni Szávay Ágnest
Az ötkarikás magyar teniszmúltat túlzás lenne kiemelkedően fényesnek nevezni, elvégre egyetlen bronzérmünk is 1896-ból származik Tapavicza Momcsilló révén.
A következő években a később a pécsi sportcsarnoknak is nevet adó Lauber Dezsőtől a wimbledoni elődöntős, amúgy asztaliteniszben csapatvilágbajnok és válogatott futballista Kehrling Béláig jó néhányan szerepeltek a játékokon, több-kevesebb sikerrel, mígnem 1924 után nem rendeztek olimpiai teniszversenyt egészen 1988-ig.
Így aztán a Roland Garros-győztes Körmöczy Zsuzsának, Asbóth Józsefnek és a pályája csúcsán lévő Temesvári Andreának, a párizsi döntős Gulyás Istvánnak vagy a wimbledoni és világbajnoki párosgyőztes Taróczy Balázsnak sem volt alkalma versenyzőként eljutni az olimpiára – ki tudja, hány éremmel lettünk emiatt szegényebbek…
Aztán csak bekövetkezett az enyhülés a NOB és a Nemzetközi Teniszszövetség között, és 1988-ban a Markovits László, Köves Gábor kettős is ott lehetett az első „újkori” teniszolimpián – szerencsétlenségükre azonban már a második körben a későbbi aranyérmes amerikai Ken Flach, Robert Seguso duóval akadtak össze.
Négy évvel később Noszály Sándor személyében egyetlen magyar indult a játékokon (az első fordulóban búcsúzott), 1996-ban, Atlantában viszont öten is képviselték a nemzeti színeket.
A férfiaknak ezúttal sem termett sok babér: Noszály ismét az első fordulóban esett ki, míg Markovits és Köves megint csak belehúzott a sorsolásnál: ezúttal a kiváló dél-afrikai pár, a csak névrokon Ellis és Wayne Ferreira búcsúztatta őket már a nyitó körben. A hölgyeknél Csurgó Virág ugyan bejutott a második kanyarba (ami előtte 72 évvel korábban Váradi Ilonának sikerült legutóbb), de az egyesben vereséggel kezdő Temesvári Andrea oldalán is csak a második fordulóig jutott.
Jöhetett Sydney, ahol az amerikai Szeles Mónika, a spanyol Conchita Martínez és a dél-afrikai Amanda Coetzer személyében a világranglista első 12 helyezettje közül három várt – sorrendben – Marosi-Aracama Katalinra, Mandula Petrára és Kuti Kis Ritára (hozták is a papírformát), párosban viszont Mandula és Marosi egészen a negyeddöntőig jutott – 1896-óta ez a legjobb magyar eredmény.
A férfiaknál Sávolt Attila egyesben és Köves Gábor oldalán párosban sem tudott mecscset nyerni. Négy esztendővel ezelőtt, Athénban már csak a nők mezőnyében találunk magyar indulókat, olyat pedig, aki győzelmet is jegyzett volna, már ott sem...
A közelmúlt eredményeit csak azért tekintettük át ilyen részletesen, hogy lássuk: nincs könnyű dolga annak a magyar teniszezőnek, aki jó eredményt akar elérni a játékokon – ugyanakkor Szávay Ágneshez hasonlóan előkelő helyen rangsorolt honfitársunk is régen lépett olimpiai teniszpályára. A Vasas klasszisa jelenleg a 14. helyen áll a ranglistán, és bár addig – többek között – még két Grand Slam-viadal is vár rá, fél szemmel már Peking felé tekinget.
„Egyformán fontos a Roland Garros, Wimbledon és az olimpia, de talán az utóbbit várom a legjobban, hiszen Pekingben a hazámért is teniszezhetek – mondja Szávay. – Ez különleges érzés, amit ritkábban tapasztalhatok meg. Ráadásul gyerekkorom óta álmodoztam arról, hogy egyszer szerepelhessek a játékokon.”
A magyar lány nemcsak egyesben, hanem párosban is pályára léphet Pekingben, mégpedig Arn Gréta oldalán.
Az erősebbik nem esetében sajnos nem állunk ilyen jól, így nem lesz magyar férfi játékos Pekingben.
Az olimpián aztán már bármi előfordulhat: nem véletlen, hogy a nagy tenisztornák közül éppen itt születik a legtöbb meglepetés. Négy évvel ezelőtt az előzetesen még titkos esélyesnek sem tartott chilei Nicholas Massú például egyesben és párosban is aranyérmes lett a férfiak között, méghozzá úgy, hogy egyesben mindöszsze egy ízben kellett a legjobb 15 között rangsorolt riválist legyőznie – borult tehát a papírforma nemegyszer.
Hiába egyre népszerűbb ugyanis az ötkarikás tenisz, hiába jár az ott elért eredményekért 2004 óta szakajtónyi világranglistapont, még mindig „rossz helyen van” időben is, térben is.
A pekingi olimpia ugyanis éppen félbevágja az US Opent felvezető amerikai kemény pályás szezont így az igazán elkötelezett játékosoknak két héten belül kétszer kell átrepülniük a Csendes-óceánt, és kiheverni a kilenc-tíz órás időeltolódást, hogy megjárhassák az Egyesült Államok–Peking–Egyesült Államok viszonylatot. Ez nem szolgálja tökéletesen a felkészülést az amerikai nemzetközi bajnokságra, így Andy Roddick például úgy döntött, inkább marad hazájában, nem foglalkozik az olimpiával.
Szávay szerencsére sokkal jobb megoldást választott: Peking előtt a stockholmi kemény pályás viadalon indul (a játékokat is ezen a borításon rendezik), és csak az olimpia után utazik át az Egyesült Államokba – remélhetőleg minél jobb eredménnyel a tarsolyában.
Majdnem két évvel ezelőtt, amikor a legjobb háromszázból is kicsúszott a világranglistán, még ifjú reménységként számoltunk vele, aki esetleg kivívhatja a pekingi részvétel jogát. Azóta azonban történt egy és más. Távol álljon tőlünk, hogy rögtön olimpiai éremesélyesként beszéljünk Szávay Ágiról, az azonban biztos: Tapavicza Momcsilló 112 esztendeje vár egy hölgy partnerre…
A MÚLT NAGYJAI - A JELEN SZTÁRJAI
| TAPAVICZA MOMCSILLÓ: Az egyetlen magyar érmest vétek volna kihagyni a felsorolásból, elvégre a kétkezes súlyemelésben elért 6. helye mellett férfi egyesben harmadik lett Athénban. Ehhez mindössze egy meccset kellett megnyernie. |
| REGINALD DOHERTY: A wimbledoni születésű brit az egyetlen háromszoros olimpiai aranyérmes: 1900-ban Párizsban (testvére, az egyesbajnok Laurie oldalán) párosban és vegyes párosban, nyolc évvel később párosban lett első. |
| STEFFI GRAF: A németek nagyasszonyát senkinek sem kell bemutatni: 1988-ban nemcsak mind a négy Grand Slam-tornát nyerte meg, de győzött a szöuli játékok egyesében is, míg párosban bronzérmet szerzett. |
| ROGER FEDERER: Minden idők egyik legjobb játékosa, aki emberemlékezet óta világelső, sőt már 2000-ben, feltörekvő 19 évesként is negyedik lett Sydneyben. A svájci Athént elszúrta, de most ő az első számú esélyes. |
| NOVAK DJOKOVICS: Az ifjú szerb januárban megszerezte első Grand Slam-győzelmét. Ráadásul Szerbiában a tenisz (neki is köszönhetően) jelenleg hitvallás, el lehet képzelni, milyen népünnepély lenne, ha Pekingben nyerne. |
| MARIJA SARAPOVA: Kiváló játékos, hatalmas küzdő, ráadásul hazájával szemben is van adóssága. Egy orosz színekben szerzett aranynál semmi sem hozhatja őt közelebb a nemzethez, s üzletileg sem járna rosszul az elsőséggel… |
RÉGEN VÁRUNK EGY ÚJABB ÉREMRE
112 esztendeje született Tapavicza Momcsilló bronzérme
NS SZAKÉRTŐ, TEMESVÁRI ANDREA: EGYEDÜLÁLLÓ ÉRZÉS
Igaz, hogy az újkori tenisznek nincs akkora olimpiai hagyománya, mint nagyon sok más sportágnak, de a Grand Slamek mellett ez a viadal áll a legközelebb a játékosok szívéhez. Ilyenkor nemcsak névleg, de ténylegesen is a hazáját képviselheti az ember, és az, hogy felvonulhat a megnyitóünnepségen, elmondhatatlan élmény. Emlékszem, Atlantában mi is egymás szavába vágva próbáltuk kifejezni az érzéseinket az öltözőben, mindannyiunkat rázott a hideg – ezek megismételhetetlen pillanatok, amelyeket a többi tenisztorna nem tud megadni. Ami Szávay Ágit illeti, neki is biztosan hatalmas élmény lesz az olimpia. Természetesen sok múlik a sorsolásán, a szerencsén, de remélem, tudja majd hozni a formáját. Az a legfontosabb, hogy a várakozásokkal nem törődve, ismét felszabadultan játsszon.
A SPORTÁG TÖRTÉNETE
A tenisz már az első újkori játékok programján is szerepelt (az olimpia történetének első női aranyérmesét is a teniszezők között avatták, 1900-ban), ám a profi játékosok egyre nehezebben tudták összeegyeztetni az ötkarikás részvételt a szoros versenynaptárral – főleg a wimbledoni bajnoksággal. Hiába fejlődött az olimpiai tenisz is (volt, hogy nyolc számban is bajnokot avattak), 1924-ben végül kenyértörésre került sor, miután a teniszezők nem örültek az amatőrök ötkarikás indulásának, de nem voltak hajlandóak teljesíteni a NOB azon kérését, hogy az olimpia évében ne tartsák meg a wimbledoni viadalt.Legközelebb az 1968-as olimpián, bemutató sportágként szerepelt a tenisz, de nagyobb közönséget nem vonzott, és különösebb lelkesedést sem váltott ki a NOB döntéshozóiból. Az 1980-ban elnökké választott Juan Antonio Samaranch azonban kitartó támogatója volt annak, hogy a tenisz visszakerüljön az olimpiai programba, így Los Angelesben már ismét a bemutató sportágak között szerepelt – óriási sikerrel. Az ötkarikás történelem során először indultak profi játékosok – bár csak a 21 éven aluliak –, a versenyek pedig telt házat vonzottak. Így aztán nem volt akadálya, hogy 1988-ban kiosszák az első aranyérmeket.
A PROGRAM
A teniszezőknél négy aranyérmet osztanak Pekingben: a férfiak és a nők is egyesben és párosban csatáznak. A mérkőzéseket augusztus 10. és 17. között játsszák a 16 pályás Olimpiai Teniszközpontban.
