Próba(játék), szerencse

Hogy egy futballista befutotta-e a karriert, amelyet a Teremtő (a sors, az élet – kinek hogy tetszik) szánt neki, nem minden esetben könnyű megítélni. Az emlékezet csodaszép cselek és mozdulatok után kutat, és a tapasztalat szerint az élményanyag akkor igazán tartalmas, ha a képek mellé bőven adagolhatók az elért sikereket megörökítő számok.

A héten a közelmúlt két meghatározó angol gólvágója, Andrew (egykor Andy) Cole és Robbie Fowler is új fejezetet nyitott karrierjében; mivel mindketten túl járnak a harmincon, gyaníthatóan az egyik utolsót. Cole eseménydús pályafutása a bajnoki titulusok, az angol gólkirályi cím és persze az 1999-ben elnyert BLarany fényében szépen ragyog – a csatár 36 évesen nyugodt lelkiiismerettel igazolhatott szülővárosa egykor szebb napokat látott klubjához, a második vonalbeli Nottingham Foresthez levezetni. A mellékelt tízes listán szereplő többség nem panaszkodhat az eredményeire (a BL-diadalokat, vb- és Eb-címeket fel sem tüntettük), ami viszont Fowlert illeti, az ő karrierje egy meglehetősen kétes mondatban is összefoglalható. Ő az a futballista, aki a legtöbb gólt szerezte a Premier League-ben úgy, hogy sem gólkirályi, sem bajnoki cím nem járt mellé.

Anglia ünnepelt már bajnoki arany nélküli hőst, nem is egyet (lásd keretes írásunkat), tudván, hogy az elmaradt sikerek nem csak az adott játékost minősítik. A 26-szoros válogatott Fowler például éveken keresztül nagyszerű, világszerte irigyelt csatárpárost alkotott az aranylabdás Michael Owennel Liverpoolban, mégis azt kell, hogy mondjuk, egyikük sem volt jókor jó helyen. Leszámítva a példátlanul sikeres, öt hazai és nemzetközi kupadiadalt hozó 2001-es esztendőt, az ezredforduló körüli Pool – megfelelő anyagi erő híján – képtelen volt felvenni a versenyt a Manchester Uniteddel és az Arsenallal. Mielőtt korszakos sikerszéria köszöntött volna az Anfield Roadra, a korszak, Fowlerével együtt, le is zárult.

Vagyis nem egészen, merthogy Robbie „hős” besorolásához 2001-es távozásakor már nem fért kétség, ami életre szóló „Anfield-vízumot” ér. A Leeds Unitednél és a Manchester Citynél eltöltött négy és fél idényt követően a nemcsak istenként tisztelt, de úgy is becézett játékos visszatért – más kérdés, hogy túl a harmincon erőnléte már nem volt a régi. Eleinte jobbára a kispadról indult rövidített bevetésre, tavaly nyáron pedig hosszabb útra csomagolt – a Cardiff Citybe igazolt.

Sérülésekkel, bonyolult csípőműtéttel tarkított év van mögötte, december óta nem is lépett pályára, ezért némiképp meglepő Paul Ince Blackburnmenedzser mostani ajánlata. Fowler is tudja, az edzéseken és a németországi túrán való részvétel egyelőre nem több alapos próbajátéknál, és ha létrejön az ügylet, karrierje főbb mutatószámai aligha változnak meg jelentősen. De egy-két szép mozdulat még mindenképpen benne van.