Bronzot ért a remek hajrá

Európa-bajnoki bronzérem.

Ebben már rutinja van a magyar pólócsapatnak, elvégre két évvel ezelőtt Belgrádban is ez jutott a mieinknek.

Az már biztos, hogy ennél jobb most sem lehet a Godovacsapat, az viszont még elcsíphető: 2006-ban a spanyolokon keresztül vezetett az út a dobogóra, most az akkori ezüstérmes olaszokat kell legyőzni.

Ami egyébként itt, Málagában egyszer már nem sikerült.

Igen, az első csoportmeccset adta ikszre a két csapat (4–4), ami egy hete mindkét félnek tökéletesen jó volt. Most viszont nem lehet döntetlen.

Dönteni kell.

Pelle Anikó rögvest szép góllal nyomatékosítja a mieink igényét a bronzra, de a válasz sem késik sokáig: Martina Miceli egyenlít, sőt Manuela Zanchi a vezetést is megszerzi az olaszoknak.

Nem baj, még van idő.

Második negyed. Állítsa már meg valaki Silvia Bosurgit! A kék sapkások négyese egymaga viszi a hátán az olaszokat, gólt lő emberelőnyből, ötméteresből, s a harmadik játékrészben ismét kihasználja a létszámfölényt. Már kettővel vezetnek, jó lesz vigyázni, mert baj lehet.

Baj? Ugyan már. Zantleitner Krisztina egészen másként gondolja: centerben kap bejátszást, és valami káprázatos mozdulattal csavar Elena Gigli mellett a kapuba. Az olaszok megszeppennek – ilyen is van… –, a mieink pedig kihasználják a lélektani előnyt: létszámfölény, jön Drávucz Rita (micsoda bomba!), és máris egál a parti.

Még nyolc perc. Ennyi ideje van egyik vagy másik félnek, hogy döntsön. Cinzia Ragusa találata után viszont már csak hét és fél: az olaszok nyolcasa nem trükköz, a legegyszerűbb megoldást választja, s bizony igaza is van. Valkai Ágnes viszont trükköz – és neki is…

Úgy íveli át a szép lassan elsülylyedő Elena Gigli fölött a labdát, hogy az becsületsértéssel ér fel. De nincs idő ezen elmélkedni, mert Drávucz Rita gólja már magyar vezetést jelent, Horváth Patrícia pedig akkorát véd, de akkorát… Pokolian fontosat.

Odaát Kisteleki Dóra magától értetődő természetességgel lövi ki jobbról a hosszú sarkot, Pelle Anikó meg könyörtelenül bevarrja az ötméterest.

Ez így kerek: valamikor egy órával ezelőtt ő kezdte a gólgyártást, most ő fejezi be. Már csak 73 másodpercet kell kihúzni, de nem is ezen van a hangsúly. Az olaszok tudják, hogy vesztettek, a mieink pedig megmutatták, hogy egy befejező negyedet nemcsak el tudnak veszíteni (lásd a spanyolok elleni elődöntőt), de meg is tudnak nyerni.

Akkor 1–4 volt, most 4–1.

Előbbi a döntőbe került, utóbbi bronzérmet ér.

Így szép befejezni egy Európabajnokságot.