A múlt és a jelen szinte kötelez – nem a részvétel a fontos Pekingben

„Kell valami igazán nemes sportág, amely a sportemberi létet összefoglalja, …ez csak valami összetett szám lehet…” – töprengett az 1890-es évek derekán egy francia nemesember. A céltudatosan álmodozó úr Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiák atyja volt. A gondolatot ötletek, tervek, viták követték, és hosszú évek vajúdása után megszületett a XX. század romantikus sportja, az öttusa.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kebeléből származó sportágnak 1925-ig maga Coubertin volt az első embere. Ő később a modern pentatlon védőszentjévé vált, hiszen a század végére a showbizniszbe oltott sportágak között a könnyen fogyaszthatónak nem nevezhető öttusa olimpiai léte is – modernizálása ellenére – veszélybe került.

A változtatások, az egyre látványosabb, nézettebb világversenyek, a klasszikus ötnapos forma egynapos őrületbe kergetése, a drámai hendikepes futás azonban a felszínen tartotta az öttusát – meg aztán melyik NOB-közgyűlés venné valaha is a bátorságot, hogy Pierre de Coubertin olimpia utáni második legfontosabb eszményét kiszórja az ötkarikás programból?

A magyar vonatkozások? Nézzenek alaposan körül az oldalon. A lenti keretben látható számokkal kevés sportág büszkélkedhet. Ráadásul öttusában egy olimpián sohasem osztottak két aranynál többet (1992-ben hirdettek utoljára csapatbajnokot, a hölgyek pedig 2000-ben versenyeztek először). A sportág históriája dicső fejezeteket köszönhet honfitársainknak.

S itt nemcsak a megannyi sikerről van szó, hanem a szabályok módosításában vállalt szerepről, az iránymutató hazai versenyrendezésekről, a fél világot edző magyar szakemberekről. S persze a sok-sok világbajnokról, valamint az egy tucat, hála istennek köztünk lévő olimpiai bajnokról. Köztük a háromszoros aranyérmesről, az öttusázás megtestesítőjéről, Balczó Andrásról, akivel az egyéni ezüstöt és csapatelsőséget hozó 1968-as olimpián együtt sírt és örült az ország, akivel az 1969-es budapesti világbajnokságon ezrek futottak.

Akinek 1972-es győzelmekor a müncheni Olimpiai Stadionban a recsegős hangorkánnal és Vitray Tamás távoli hangjával kísért utolsó köre a televízió előtt ülő sok-sok szurkolónak lett életre szóló emléke. A múlt nagyjai közé csak az udvariasság miatt kerültek külföldiek is, kiszorítva a Balczó mellett az Aranycsapat másik két tagját, Tokió egyéni bajnokát, Török Ferencet, valamint Móna Istvánt.

Németh Ferenc 1960-ban egyéniben és csapatban is győzött Rómában. Martinek János Szöulban nyert, két egyéni világbajnok, Fábián László (az 1989-es budapesti vb győztese) és Mizsér Attila (1985-ben az egyik szöges cipőjét a futópályán hagyva lett első a melbourne-i vb-n) társaként csapatban is aranyérmes lett.

A jelenkor magyar öttusahősei is esélyesek lesznek, az biztos. Az athéni aranyérmével a nők között történelmet író Vörös Zsuzsanna eredményeivel túlszárnyalja az aktív férfiversenyzőket is, és persze Pekingben is ő lesz az egyik esélyes. A hölgyek közül nemcsak kiegyensúlyozott teljesítményével, de nyugodtságával és koncentrációjával is kiemelkedik.

A férfiak között Balogh Gábor és Horváth Viktor fog indulni Pekingben. Jó formában vannak, tudják, hogyan kell világversenyt nyerni, nagyon könnyen előfordulhat, hogy mindkettőjük ott lesz az éremért, köztük a legfényesebbért csatázók között… Balogh Gábor Sydneyben győzni akart – második lett. Fanatikus felkészülése alapján nem lehet kétséges, hogy Pekingben mire készül.

Legutóbbi nagy tette a budakalászi egyéni Eb-arany volt 2006-ban, amelyet eksztázisban ért el. Az idei Balogh viszont szívósan, konokul edz és versenyez, példa rá a vírusos betegség után nem sokkal szerzett első hely a madridi Világkupa-versenyen. Csúcsformába hozás az ő szintjén? Már nincs szükség rá…

Horváth Viktor 2006-ban saját megfogalmazása szerint addigi legjobb évét zárta Vk-győzelemmel és vb-ezüsttel. 2007-es teljesítményére pedig nem nagyon lehet szavakat találni. Persze az egyéni világ- és Európa-bajnoki győzelem módfelett beszédes tud lenni... Idén a Balogh által megnyert madridi viadal döntőjébe be sem került, a rá következő párizsi nemzetközi versenyen viszont győzött. Ha Pekingben a szokásos, rendíthetetlen ötszámos klasszisát hozza, kevés ellenfele lesz.

Az egyik Balogh Gábor lehet, a másikról pedig inkább ne beszéljünk – négy lába van, s néha megbotlik…

Külföldi vetélytársak? A mezőnyben lesznek olimpiai és világbajnokok. Azonban az olimpia az olimpia, s öttusában robbantak már ki jó ütemben ötkarikás bajnokok a középszerűségből. De ha a magyarok ki tudják magukból hozni, amit valójában tudnak, tényleg nem nagyon lesz kitől félniük.